Hálózati kislexikon A

Hálózati kislexikon

[A]

adat: Alapvetõen adatnak nevezünk minden információt, amely a környezetünkben van és meghatározott tulajdonságokkal és kapcsolatokkal rendelkezik. A számítástechnikában kettõs értelemben használják: a számítógépes állományok meghatározott részét nevezik adatnak (mindent, ami nem program). Szokásos azt is mondani, hogy minden adat, amit a számítógépek feldolgoznak.A másik értelmezés szerint az adat mindaz, amivel a számítógépek a kommunikációjuk során foglalkoznak. Ezek szerint két fajtája létezik: kimenõ és bemenõ adat.
adatbázis: Az adatbázis adatoknak logikailag jól felépített, struktúrált halmaza, amelybõl valamilyen módon -- általában az adatbáziskezelõ rendszerek segítségével -- információt szeretnénk kinyerni. Az adatbázisok szerkezetének kialakítása a legkényesebb feladat, mivel az információtárolás és -visszakeresés (valamint az összes mûvelet) mikéntjét, illetve hatékonyságát döntõen ez határozza meg.
adatbáziskezelõ rendszer: Az adatbáziskezelõ rendszerek olyan programok, programcsomagok, amelyek lehetõvé teszik az adatbázisok kezelését, az azokon végrehajtható mûveletek (adatok lekérdezése, módosítása, törlése, az adatbázis karbantartása) elvégzését.
adatsebesség: Az információáramlás sebességének mértéke, amely az adatátviteli berendezések által másodpercenként átvitt bitek számát adja meg. Mértékegysége a bps (bit per second).

Az adatátvitel sebességét általában a Kbps (ezer bit per second), Mbps (millió bit per second) és Gbps (milliárd bit per second) rövidítésekkel jelzik. A leggyakrabban használt modemek például 14,400 és 28,8 Kbps sebességgel továbbítják az adatokat a telefonvonalakon keresztül. Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy 14,4 Kbps sebességû modem egy 50 oldalas, esszé jellegû írást körülbelül 5 perc alatt, míg egy 2 Gbps adatátviteli sebességgel mûködõ hálózat a Encyclopedia Britannica teljes szövegét alig egy másodperc alatt továbbítaná.
adatbit: Jellemzõen az aszinkron adatátvitelnél használatos fogalom. Az adatok (amelyeket a számítástechnikában bitekkel kódolnak) aszinkron átvitele esetén (ilyet használnak például a modemek is) a byteban lévõ minden bit egyetlen vezetéken keresztül halad. A bitek közül a tényleges adatot jelentõket nevezik adatbiteknek (ezek száma 7 a szöveges állományok, illetve 8 a programok átvitelekor). Ahhoz, hogy a fenti módon kommunikáló számítógépek meg tudják állapítani, hogy az adatbitek egyik csoportja hol végzõdik, és hol kezdõdik a másik, adott számú adatbitet stopbitnek kell követnie. Ezek pontos számát az adatsebességtõl függõen kell megállapítani. Lásd még paritásbit.
address: Angol szó, jelentése: cím.
Az Interneten belül a számítógépeket, illetve a számítógépes erõforrásokat azonosító cím. A kapcsolódó gazdagépek millióinak egyedi IP címe, az Internet felhasználóinak pedig egyedi email címe van, amely lehetõséget ad arra, hogy a levelesládákba elektronikus üzenetet lehessen küldeni. Az ilyen címeket a tartományi névrendszernek megfelelõen használhatjuk.
Lásd még: e-mail-cím, Internet-cím.
alkalmazás szerver: Olyan kiszolgáló-program, amelyik nagy erôforrás-igényes alkalmazásokat oszt meg számos kliens között. A korábban ismert kétszintes (two-tier) kiszolgáló-kliens rendszerekben többnyire csak az adatokat osztották meg a kliensek a kiszolgáló segítségével. A többszintes (multitier) kiszolgáló-kliens rendszerek átveszik az erôforrás-igényes alkalmazásokat a kliens oldaláról, és áthelyezik egy köztes szintre, az alkalmazás szerverre. Ezzel egyszerûbbé teszik az alkalmazások fejlesztését, és emelett hatékonyabbak, gyorsabbak is.
állományátvitel: A hálózatok öszekapcsolása (internetworking) által lehetõvé vált egyik legfontosabb, az egymással összekötött számítógépek között az állományok átvitelét megvalósító szolgáltatás. A technikai, megvalósítási részleteket minden esetben egy állományátviteli protokoll írja le. A szolgáltatás igénybevételéhez mind a fogadó, mind a küldõ számítógépnek ugyanazon állományátviteli protokoll követelményeinek megfelelõ programot kell futtatnia, amelyek az adott állományátvitelt vezérlik.
állományátviteli protokoll: Olyan protokoll (egyfajta szabvány), amely egymással kapcsolatban álló két számítógép között az adatok átvitelét vezérli. A protokoll szükségessége abban is rejlik, hogy az adatok átvitele hibajelenségek felmerülése esetén is zökkenõmentesen végbemehessen. A modemek a legelterjedtebben a Kermit, Xmodem, Ymodem és Zmodem nevû állományátviteli protokollokat használják.. Az Internet nagysebességû vonalain az állományok átvitelét a File Transfer Protocol vezérli.
anonymous: Angol szó, jelentése: név nélkül, névtelenül.
Az Interneten a név nélküli állományátvitel (ftp) szolgáltatását igénybe vevõ felhasználó ezzel az azonosítóval jelentkezhet be arra a kiszolgáló gépre, amelyen a kívánt állományok találhatók. Jelszóként áltában az e-mail-címet kell megadni.
applet: Az applet olyan Java nyelven megírt programot (programocskát) jelent, amelyet HTML oldalba (honlap) ágyaztak be. Ezek végrehajtását a Java nyelvet értõ -- appleteket futtatni képes -- böngészõprogramok végzik. Az appletek többek között képesek:
application server: Lásd: alkalmazás szerver
Archie: Az Archie lényegében az Internetet átszelõ adatbázis, amely az egész hálózaton fellelhetõ, és anoním FTP-vel hozzáférhetõ állományokról szolgáltat információkat. Rendszeresen felkeresi az ilyen lelõhelyeket, bejelentkezik, majd begyûjti az információkat: a programok nevét, méretét, létrehozásának idejét, stb. Az Archie ezzel kapcsolatban sok kényelmes szolgáltatást is nyújt. Ha valamilyen programot keresünk az Interneten, akkor bátran vegyük igénybe az Archie szolgáltatásait, amit általában az archie paranccsal, vagy egy Archie kiszolgálóra való bejelentkezéssel (ilyenkor az azonosító: archie szokott lenni) tehetünk meg.
ARPANET: Az Amerikai Védelmi Minisztérium kutatóintézetében (Advanced Research Project Agency) a hatvanas években kifejlesztett távolsági számítógép-hálózat, amely 1969 decemberétõl állt az egyetemek és a kutatóintézetek rendelkezésére. A fejlesztés célja a különbözõ katonai és kutatói szférák közötti nagysebességû kommunikáció megteremtése volt.. Ez a projekt -- és a késõbb ebbõl megszületett hálózat -- adta a mai Internet technikai megvalósításának alapját.

Az 1960-as évek végén a Bolt, Beranek és Newman nevû cég nyerte meg a hálózat megépítésére kiírt pályázatot. Megtervezték a mai útvonal-választók (router) elõdjét, majd ezeket az USA négy egyetemén (3 Kaliforniában, 1 Utahban) üzembe is helyezték. 1969 szeptember 2-an megszületett az ARPANET, amelyet akkor még telefonvonalak kötöttek össze.

Mivel a számítógépes kommunikációban sokszor fordul elõ az, hogy egy-két percig rengeteg a feldolgozni való adat, majd jó sokáig szinte semmi sem történik, ezért nem igazán szerencsés, ha két számítógép folyamatosan lefoglal egy vonalat. Ennek a problémának a feloldására irányultak a korai kutatások, majd így került kifejlesztésre az úgynevezett csomagkapcsolt hálózat. Ebben az esetben a kommunikáció úgy történik, hogy az adatokat kissebb csomagokra bontják, amelyek mindegyikét megfelelõ azonosítással látják el (küldõ címe, célállomás címe, stb.) Ezeket a csomagokat aztán a hálózat lebontja bitek sorozatára, amit a számítógépek a vonalra tesznek. A célállomások a bitekbõl és a csomagokból felépítik az eredeti üzenetet.

Az ARPANET fejlesztését erõsen befolyásolták katonai célok is. Egyrészt hardver-független protokollok, másrészt olyan hálózat kifejlesztését kívánták, amely egy esetleges csapásmérõ támadás után is üzemképes marad. A sikeres kutatómunka eredményét egy 1978-ban végrehajtott teszttel mutatták be, amelyben egy kaliforniai autópályán haladó kamionban elhelyezett számítógép rádióhullámok segítségével küldött adatokat egy közeli gazdagéphez. Az adatok az ARPANET-en keresztül az Egyesült Államok másik felébe, majd onnan egy mûhold közvetítésével Londonba jutottak.

Az ARPANET-et eredetileg csak az állományok átvitelére fejlesztették ki. A felhasználók azonban hamarosan elektronikus levelezést és levelezési listákat követeltek és kaptak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ARPANET a tudományos együttmûküdés és haladás szempontjából nagyon fontos szerepet tölt be. Mivel azonban a hálózatot csak a Védelmi Minisztériummal szerzõdésben álló intézmények használhatták, ezért megoldást kellett keresni a többi egyetem számára is. 1983-ban, amikor a hálózatról leválasztották a katonai jellegû részt (MILNET), egyfajta internet alakult ki, amelynek gerincét az ARPANET adta. Azonban a probléma továbbra is fennállt, mert az ARPANET eredetileg a Védelmi Minisztérium hálózata volt. Ezért az 1980-as évek vége felé a National Science Foundation létrehozta az NSFNET hálózatot, amely az ARPANET-et váltotta fel. Maga az ARPANET 1990-ben megszûnt.
ASCII: Angol rövidítés az American Standard Code for Information Interchange kifejezésbõl. Magyarul annyit tesz: Amerikai Szabványos Információcsere Kódrendszer.
Ahhoz, hogy a számítógépek kettes számrendszerben tudják kódolni az adatokat, ki kellett találni egy kódrendszert. Így született meg az ASCII, amely egy 7 bites kódrendszer, tehát maximum 128 különbözõ jelet tárolhat (1111111₂=127, plusz a 0). Az ASCII az angol ábécé minden betûjéhez, számjegyéhez, írásjeléhez egy-egy 7 bites számot (egy hétjegyû, kettes számrendszerbeli számot) rendel hozzá. Az ékezetes karaktereket nem tartalmazza, ezért használata nyelvileg korlátozott, viszont minden számítógép megérti.

Lásd még: EBCDIC.
aszinkron átvitel: Olyan adatátviteli mód, amikor a két kommunikáló fél nem használ külön idõzítõ jelet, ellentétben a szinkron átvitellel. Éppen ezért szükséges az átvitt adatok közé olyan információ elhelyezése, amely megmondja a vevõnek, hogy hol kezdõdnek az adatok (mikor küld adatot az adó fél). Ezt a problémát a stopbitekkel oldják meg: minden karakter (nyolc bit) elé és mögé egy-egy bitet ragasztanak, amelyek miatt egy karakter átviteléhez ezért nem 8, hanem 10 bit szükséges.
átjáró: Hálózatok összekötését a legtöbbször nem elegendõ egyszerûen kábelekkel megoldani: a különbözõ protokollokat használó hálózatok egymással való kommunikációjához más eszközök is szükségesek, amelyek a protokollokat értelmezni tudják. Ezek egyike az átjáró: olyan hálózati eszköz, amely két különbözõ felépítésû számítógép-hálózatot köt össze. Mivel a különbözõ hálózattípusokban az állomások eltérõ módon számozottak, ezért a köztük lévõ adatforgalom biztosításához az egyes hálózatoknak is rendelkezniük kell címmel, hogy az üzenetek a megfelelõ hálózatra jussanak. Az átjáró lehet akár egy erre a célra felállított külön számítógép, de lehet csak egy program is, amely olyan számítógépen fut, melyet a két kommunikálni kívánó hálózatba kötnek.

A korai idõkben az angol nyelvû irodalomban a gateway (átjáró) kifejezést használták a router (útvonal-választó) elnevezés helyett is: tehát olyan állomásokat értettek ez alatt, amelyek az Internet hálózaton belül irányították az adatokat.
azonosító: Egy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megilletõ erõforrásokat használhatjuk.

Vissza a mutatóhoz