Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Vajon miért ilyen népszerû ez a hálózat ? Erre sok magyarázatot lehet találni: mivel az Internet egymástól különbözõ hálózatokat köt össze, ezért a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már lassacskán elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elõ. Ez pedig azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítõ és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetõek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhetõ. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkibõl válhat információforrás. Biztosan elõfordult már, hogy Ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínû hogy megtalálhatóak.

Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs -- és valószínûleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülõ mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van.

Sokszor elhangzik a kezdõ Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkezõ intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegû) alkalmazottai a munkahelyükrõl ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a mûködésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerû mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagysebességû gerinchálózatát üzemeltetõ intézmény csapol meg anyagilag. A különbözõ országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerzõdésekben rögzítik.
 

Az internet több számítógép-hálózat együttese, azok egymással való összekapcsolása. Ilyen módon internetnek lehet nevezni akár két cég hálózatának az összekapcsolásával létrejött hálózatot is. A baj csak az, hogy ma az internet kifejezésre mindenkinek a világméretû Internet jut eszébe, amelybe nem csak kettõ, hanem nagyon sok cég, és nem csak cégek hálózata tartozik.

Az elsõ internetet az USA védelmi minisztériumának megrendelésére több más intézménnyel együttmûködve az ARPA nevû amerikai ügynökség hozta létre az 1960-as években. Egy esetleges atomtámadástól tartva, az addig centralizált felépítésben mûködõ információs központokat (fõleg a katonai, irányítási feladatokat ellátókat) egyenként önállóan mûködõ, de a többivel kapcsolatban lévõ központokká alakították. Erre azért volt szükség, hogy ha az egyik központ megsemmisül, attól még a többi számítógép, és így az egész rendszer, mûködõképes maradjon. Kidolgozták az internetet, amelyben minden gép egyenrangú félként dolgozott. Az általuk létrehozott internetet ARPANET-nek nevezték el.

Az így kialakult internethez aztán idõvel kutatási és oktatási intézmények csatlakoztak, majd cégek és egyéb szervezetek. Az eredeti internet kezdte kinõni az ARPANET nevet és egy külön nevet követelet magának: ma már inkább Internet-ként érzi jól magát az egész világot átfogó, kommunikációt nagymértékben segítõ szerepében.
 

Az IRC szolgáltatás több paranccsal irányítható. Ezek mindegyike kivétel nélkül a / jellel kezdõdik. Ha e jel nélkül írunk be valamit, akkor az közlésnek minõsül, és a csatornán mindenki látni fogja. A parancsok között szerepelnek a következõk:
 

/join #csatornanév, ami a csatornanév nevû csatornára léptet be;

/nick becenév, aminek hatására a továbbiakban a becenév névvel veszünk részt a beszélgetésekben;

/list, ami a létezõ összes csatornát listázza; ezzel vigyázzunk, mert nagyon sokáig tarthat !

/who, ami az adott csatornán lévõ felhasználók listáját adja;

/leave, amely kiléptet a csatornáról;

/bye, amely kiléptet az IRC szolgáltatásból;

Ha továbbiakra vagyunk kiváncsiak, akkor segíthet a /help.
 

Manapság minden telefontársaság igyekszik szolgáltatásai közé bevenni az ISDN-t. Amikor látták, hogy ez a rendszer sok pénzt hoz, akkor azt is mondták, hogy az ISDN az I See Dollars Now (dollárhegyek a láthatáron) rövidítése.