Hálózati kislexikon K

Hálózati kislexikon

[K]

keresõgép (search engine): A keresõgép olyan kiszolgáló, amelynek segítségével az Internet és a World Wide Web hálózatokon kereséseket végezhetünk. A keresés azt jelenti, hogy egy adatbázisból kulcsszavak alapján kiszedetjük a számunkra érdekes információt. Mivel az említett hálózatokon hatalmas mennyiségû adat lelhetõ fel, ezért a keresõgépek a legtöbb esetben erre a célra felállított, nagy teljesítményû számítógépeket jelentenek.

A keresõgépeknek két különbözõ típusa létezik. Az egyik katalógusokat, a másik pedig indexelt adatbázisokat nyújt. A katalógus azt jelenti, hogy az adott rendszert felkeresve kapunk egy tematikusan rendezett listát, amelyben a keresett adatot a megfelelõ témacsoporton belül találhatjuk meg -- ha egyáltalán szerepel ott. A tematikus listákat ugyanis emberek készítik, és nem biztos, hogy az általunk keresett információt már felvették az adatbázisba. Ilyen keresõgép a Yahoo! is.
Ezzel ellentétben az indexelt adatbázisokat programok hozzák létre automatikusan. Például a World Wide Web honlapjait úgy jelölik meg, hogy elindulnak egy adott honlapról, amit megjelölnek, és az ott szereplõ linkeket követve ugyanezt teszik az így letöltött újabb honlapokkal is: rekurzívan végigmásznak a hálózaton. Ezt nem a végtelenségig teszik, hanem egy elõre megadott mélység eléréséig. Ezen az elven mûködik az AltaVista, illetve a Lycos nevû keresõgép is.
A katalógusokat akkor célszerû használni, ha jól körülhatárolhatóan tudjuk, hogy mit keresünk. Ellenkezõ esetben -- ha csak keresgélünk -- az indexelés elvén mûködõ kereségõpek használata vihet célba.

A keresés során kulcsszavakat adhatunk meg, és a keresõgépek az ezeket a szavakat, kifejezéseket tartalmazó honlapokat, információkat fogják kilistázni. A kulcsszavak megadásakor különbözõ mûveleteket is megadhatunk: ilyen az AND, OR, NOT operátorok használata. Ha olyan honlapokat keresünk, amelyekben minden kulcsszavunk szerepel, akkor azokat az AND mûvelettel kapcsoljuk össze. Ha viszont elég, hogy csak az egyik szerepel, akkor az OR mûveletet kell alkalmazni. A NOT-tal az adott kulcsszót nem tartalmazó honlapokat kapjuk. A keresõgépek mindegyikénél megtaláljuk a szintaxis leírását.
Kermit: A Kermit egy állományátviteli protokoll, amit modemek használnak. A gyakrabban használatos modem-protokollokkal ellentétben a Kermit fõ feladata azon problémák megoldása, amelyek egy 7 bites (ASCII kód, általában nagyszámítógép) és egy 8 bites (általában személyi számítógép) karakterkészletet használó számítógép kommunikációjánál lépnek fel. A protokoll változó hosszúságú blokkokban, hibajavítást is alkalmazva küldi az adatokat. Az eredeti protokoll javítására adattömörítést és 1024 byte méretû csomagok küldését fejlesztették ki.
képformátum: A képformátumok a számítástechnikában használt képkódolási eljárásokat jelentik.
Mint minden információt, a képeket is kódolni kell ahhoz, hogy a számítógépek által feldolgozhatóak legyenek. Vannak olyan képformátumok, amelyek tárolják a képek minden információját, de vannak olyanok is, amelyek tömörítést végeznek. Minden képformátumra jellemzõ, hogy a kódolt kép elejére beírja a kódolásnál használt algoritmus jellemzõit -- mintegy névjegyét hagyva ott. Több képformátum létezik -- egyesek alformátumokkal --, ezek egy része széles körben elfogadott, mások speciálisan csak egy adott rendszerre jellemzõek. Néhány ismertebb közülük: BMP, GIF, JPEG, PCX és TIFF.
kilo: A kilo görög szó, ezerszerest jelent. A mindennapi élettel ellentétben a számítástechnikában ez a szorzó nem 1000, hanem 1024, mivel 2¹⁰=1024. Miért jó ez ? Azért, mert a számítógépek tudvalevõleg kettes számrendszerben dolgoznak (két jelet különböztetnek meg, lásd bit). Tehát például 1 kilobyte 1024 byte. Lásd még mega, giga.
kiszolgáló: A kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményû programok, illetve számítógépek, amelyek különbözõ szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetõk igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak õket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki.
kliens: A kliens egy olyan program vagy számítógép, amely egy adott szolgáltatás igénybevételéhez szükséges. Kliens, azaz magyarul ügyfél -- a mindennapi szolgáltató-ügyfél kapcsolat szóhasználatából. A kért szolgáltatást biztosító programokat vagy gépeket nevezzük kiszolgálóknak (angolul server). Kliens például az Ön által használt böngészõprogram is. Ez esetben a szolgáltatást egy World Wide Web kiszolgáló biztosítja.
koaxiális kábel: Az eszköz már a nevében jelzi szerkezete lényegét (koaxiális: azonos tengelyen nyugvó). A koaxiális kábel egy vezetõ rézhuzalból és a huzalt hengerszerûen körbevevõ, sûrû szövésû árnyékoló vezetõbõl áll, amelyet mûanyag szigetelés választ el a huzaltól. Az egészet kívülrõl szintén szigetelés védi. A koaxiális kábel az árnyékolás miatt a külsõ zavarokkal szemben teljesen érzéketlen, ezért a helyi hálózatokban ezt használják a leggyakrabban. A sodort érpárnál drágább, viszont nagyobb adatátvitel sebességet tesz lehetõvé.

Két változata létezik, az alapsávú és a szélessávú. Az alapsávú kábel 50 ohmos és ezen a biteket 0 és 5 voltos feszültségszintekkel továbbítják (az egyik szint a 0 bitnek, a másik az 1 bitnek felel meg). A szélessávú koaxiális kábelen a biteket egy nagyfrekvenciás vivõjelre ültetik rá és ezt változtatják. Az alapsávú kábelen egyszerre csak egy adat továbbítható (szaknyelven: egycsatornás), míg a szélessávú megengedi több adat egyidejû adását is. Ez azonban drágább, ezért a legjobban az alapsávú koaxiális kábel terjedt el.
kódolás: A kódolás olyan eljárás, amelynek során a kiindulási adatokat más formátumúvá alakítják át. Ehhez természetesen szükség van egy kódrendszerre, illetve a konkrét kódolási eljárás lépéseire. A kódolásra azért lehet szükség, mert a különbözõ informatikai rendszerek különbözõképpen értelmezik az információt. A kódolt információból aztán a dekódoló eljárások segítségével kapjuk meg az eredeti adatokat.
Például a számítógép-hálózatokban az elektronikus levelek csak ASCII karaktereket tartalmazhatnak. Az olyan jeleket, amelyek nem szerepelnek az ASCII táblázatban, a vevõ oldal hibásan értelmezné, ezért ezeket kódolás segítségével ASCII formátumúvá kell alakítani. Mivel az átalakítás során az üzenet mérete megnõ, érdemes azt a kódolás elõtt tömörítésnek alávetni.
A leggyakoribb kódoló-dekódoló eljárások közé tartozik az uuencode-uudecode és a binhex eljárás is.

Vissza a Mutatóhoz