A Linux egy feltörekvő operációs rendszer, amely mostanra elérte azt a szintet, hogy alternatívája lehessen más - nem csak PC-s - operációs rendszereknek, de bonyolultságából adódóan még elég alapos szakmai tudás kell a használatához. Annak elősegítésére választottam ki dolgozatom témáját, hogy az otthoni felhasználók - akik nem feltétlenül jártasak a számítástechnikában - sikerrel használhassák ezt a kitűnő rendszert.
1996-ban találkoztam először a Linux operációs rendszerrel. Addig kizárólag MS-DOS-t és Windows-t használtam, ezelőtt nem ismertem Unix-típusú rendszert. A kíváncsiságtól hajtva telepítettem fel a számítógépemre, és csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy az addigi tudásom az operációs rendszerekről, nem sok mindent ér ebben az új környezetben. Minden problémát jelentett a bejelentkezésen kívül. A telepítés gond nélkül zajlott le, azt leszámítva, hogy olyan programok feltelepítéséről kellett döntenem, amikről azt sem tudtam, hogy mit csinálnak. Minden angolul volt - ehhez sem voltam hozzászokva -, ráadásul egyetlen magyar nyelvű könyv volt kapható a témáról Magyarországon akkoriban, Stefan Strobel és Thomas Uhl Linux című könyve.
Nem tartott sokáig az első Linux-om, hamar visszatértem a Windows-hoz. Ehhez elsősorban az vezetett - amellett, hogy nem ismertem a rendszert - hogy nem beszéltem angolul, nem tudtam kezelni a programokat, egyáltalán semmit sem tudtam kezdeni. Nem sokat ért nekem az, hogy stabilabb, jobb, mint a Windows, hiszen a legalapvetőbb dolgok is komoly problémát jelentettek. Nem utolsósorban az is hozzájárult a gyors visszatéréshez, hogy kis tárolóterület állt rendelkezésemre, nem fért el rajta mindkét rendszer.
De csak nem tudtam belenyugodni a dologba, hogy kifog rajtam egy rendszer, és elkezdtem érdeklődni a Linux iránt. El kellett azonban telnie körülbelül fél évnek, mire újra megpróbálkoztam vele. Tovább jutottam, mint a legelső próbálkozás alkalmával, de még most sem ragadtam le mellette. Már a tárolóterületem megengedte, hogy mind a Windows, mind a Linux fent legyen a gépemen. Mivel a Windows-t sokszor kellett újratelepítenem, és ez a Master Boot Record felülírásával jár együtt, a Linux-ot egy floppy-lemezről indítottam minden alkalommal. Még most is csak arra használtam a rendszert, hogy olvasgattam a dokumentációt, próbálgattam a feltelepített programokat. Ha valamit komolyan csinálnom kellett, például megírni egy dokumentumot, akkor bizony visszatértem a Windows-hoz.
Ezután következett az, hogy a CHIP Magazin számítástechnikai havilap felkarolta a Linux-ot, és néha megjelentetett a CD-in egy-egy disztribúciót, és már cikkek is napvilágot láttak a rendszerről. Jelent meg egypár könyv is magyar nyelven, amelyek megkönnyítették az elindulást a nem könnyű úton.
Már nem volt teljesen ismeretlen előttem a rendszer, amikor a tananyagban eljutottunk a Unix operációs rendszer című tantárgyhoz. Innen kezdett igazán érdekelni a Linux, amikor már egy profitól hallottam a rendszer tulajdonságairól és képességeiről. Egy kiváló tanár tanította ezt a tantárgyat, és hajlandó volt arra is, hogy az előadásokon kívül is tartson nekünk (nekem és három évfolyamtársamnak) egy, úgymond, bemutatót a Linux képességeiről. Két gépet hálózatba kötve mutatott olyan dolgokat, amiket addig el sem tudtunk képzelni.
Azt hiszem, ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy belevessem magam a Linux megismerésébe.
Még mindig nem tudtam ugyan elszakadni a másik platformtól, de egyre gyakrabban találtam magam a Linux-ban. Nagyon sokat olvastam a vele kapott angol nyelvű dokumentációból is, és a magyar nyelven megjelent anyagokat is mindet elolvastam.
Több disztribúciót (4.1. fejezet) is kipróbáltam (Red Hat, S.u.s.e., Debian), és végül a Debian mellett tettem le a voksomat. Lehetőségem nyílt arra, hogy felkapcsolódjak az ,,Információs Szupersztrádá''-nak nevezett Internetre (17.1. fejezet), és ott is a Linux után vetettem magam. Találtam magyar nyelvű levelezési listákat (13.5. fejezet), ahol számomra teljesen meglepő módon, időt és fáradságot nem kímélve, segítenek a kezdő felhasználóknak.
Nagyon szokatlan volt először ez a segítőkészség, és még azóta is számtalanszor tapasztalom azt a remek érzést, hogy milyen jó segítséget kapni és adni. És mindezt anélkül, hogy tudnának rólad bármit is. Szinte hihetetlen! Ez az önzetlen segítőkészség áthatja az egész Linux mozgalmat.
Nagyon érdekesnek találom, hogy van olyan terület, ahol nem a pénz dominál, vannak emberek, akik a szabadidejüket is képesek feláldozni, azért, hogy másoknak segítsenek.
Mostanra elég sok könyv jelent már meg magyar nyelven, amely a Linux különböző képességeit, lehetőségeit mutatja be, azonban a nyomdai átfutás és a rendszer dinamikus fejlődése miatt régebbi helyzetet tükröznek (bár nem minden információ avult el, amelyet tartalmaznak). Az Interneten is egyre több leírás érhető el szabadon, általában programok leírásai. Ezeket magánemberek írják, akik elkötelezett hívei a Linux-nak, és tenni szeretnének azért, hogy mások számára ne legyen olyan rögös az út, mint esetleg nekik volt. Ez a cél vezérelt engem is a dolgozat megírása közben, ezért igyekeztem minden témáról írni. Összegyűjtöttem a szabadon elérhető anyagokat, megpróbáltam egységbe foglalni, egységes kinézetet adni nekik, és saját szempontjaim szerint rendszerezni őket. Amiről nem találtam leírást, vagy nem voltam megelégedve az anyag kidolgozásának ,,mélységével'', azt a nagy mennyiségű angol nyelvű dokumentáció és saját tapasztalataim alapján próbáltam megírni. Az elkészült dolgozat az alábbi témákat öleli fel:
Az általam használt Linux disztribúció a Debian GNU/Linux 2.0-s (kódnevén Hamm) verziója, közben upgradelve a 2.1-es (Slink) verzióra. A dolgozat írása közben több gépet is használtam, ezek hardverfelépítése a következő volt:
Az e pont alatt bemutatott gép egy tesztelésre használt gép volt, különböző operációs rendszerek Linux-szal való együttműködését teszteltem a segítségével. Ezek a következők voltak:
A dolgozat LATEX-ben készült, és a latex2html program segítségével konvertáltam át html formátumba. A program egyik hátránya, hogy nem készít tetszetős html oldalakat, egyszerű html kódot hoz létre. Ezt ellensúlyozza az, hogy így kisebb adatmennyiséget kell mozgatni a hálózaton, mintha minden oldal képekkel lenne teletűzdelve. A program másik hátránya, hogy pillanatnyilag még nem tud a HTML 4.0-s szabványnak megfelelő oldalakat generálni, csak a 3.2-ig bezárólag ismeri a szabványokat.
A dolgozatban szereplő ábrák az xv nevű program segítségével készültek, konvertálásukra a convert parancsot használtam.
Adódtak nehézségeim a dolgozat írása közben, de ezeket felhasználói hibák okozták. Az egyik ilyen eset az volt, amikor egy DOS telepítőlemez tönkretette a merevlemez partíciós tábláját. A merevlemez az alábbi módon volt partícionálva:
A / kivételével minden más megszűnt, de a rendszer élt. A Linux fdisk-je azt mutatta, hogy egy partíció van a lemezen, egy 2 GB-os, FAT 16-nak formázva. Szerencsére rendelkezésemre állt a levelezési listák teljes anyaga. Nem sikerült igazi megoldást találnom, de olvastam egy utalást az lde nevű programra. Ez a program a telepítéskor (Debian alatt) a /usr/doc/lde/examples könyvtárba rak két másik programot is: a find_ext2_fs és a grep-inode nevű programokat. A find_ext2_fs program képes arra, hogy átnézi a lemezt, megpróbálja megkeresni a ,,mágikus szám''-okat, és megadja, hogy melyik szektorban talált ilyet. Én sajnos nem tudtam a partíciók pontos méretét, csak egy körülbelüli adatot, de abból a fájlból, amit ez a program létrehozott, már ki tudtuk (a konzulensemmel, Drótos Dániellel) számolni, hogy hol helyezkednek el a partíciók határai. Már csak az volt hátra, hogy a Linux-os fdisk segítségével létrehozzuk a megfelelő szektorokon kezdődő partíciókat, és megpróbáljuk becsatolni őket. Ha sikerült (nem jött hibaüzenet), akkor eltaláltuk a pontos helyet (kétszer fordult elő, hogy nem sikerült elsőre eltalálni), ha adott valamilyen üzenetet, akkor letöröltük az adott partíciót és létrehoztunk egy újat. Ha sikerült a becsatolás, akkor egy ls parancs után (ellenőrizendő, hogy azok vannak ott, amiknek lenniük kell) lecsatoltuk a partíciót, majd egy fsck következett. Ez semmilyen hibát nem talált egyik partíción sem, és azóta is ugyanazt a merevlemezt használom, ugyanazzal a rendszerrel. A kiterjesztett partíció létrehozásakor izgultunk, ugyanis azt nem szabad próbálkozással létrehozni, mert a rajta lévő adatok megsérülhetnek egy rossz méretű partíció létrehozásakor. De már ,,gyakorlatot szereztünk'' az előtte lévő három másik partíció létrehozásakor, így egy kis számolás után elsőre sikerült az is.
Felemelő érzés volt megoldani a problémákat, amelyek azért nem voltak mindig olyan ,,izgalmasak'', mint a fentebb említett. Az is sikerélményt adott, amikor például egy shell-script segítségével megoldottam azt, hogy óránként biztonsági mentés készüljön a dolgozat teljes anyagáról egy másik merevlemezre. Sorolhatnám a példákat, mert sok van belőlük, de összefoglalóan azt mondhatom, hogy bizonyos dolgokat sokkal könnyebben meg lehet oldani a parancssorból, mint egér segítségével. Tanulságos olvasni a levelezési listák anyagait, mert sok olyan problémára kaphat választ az ember, amivel lehet, hogy csak holnap fog szembekerülni.
1998. áprilisában - az Új Alaplap című számítástechnikai havilapban - elkezdődött egy cikksorozat, amely négy operációs rendszert mutatott be: az intraNetWare, a Windows NT Server, az OS/2 WARP Server és az SCO UnixWare 7.
A cikkeket az adott cégek szakemberei látták el kézjegyükkel: Novell - Hargitai Zsolt, Microsoft - Kőnig Tibor (Pusztai László, Csató Endre, Szalontay Zoltán), IBM - Pál Ferenc, Areco Systems - Toporczy István (Pongrácz Tibor).
Kilenc hónapon keresztül tartott a cikksorozat, és a következő területeket ölelte fel:
Mindezeket fontos ismérveknek tartom egy operációs rendszer jellemzésekor, ezért ezen cikkek gondolatmenete alapján - mintegy válaszolva rájuk - próbálom bemutatni a Linux-ot, ugyanezen témakörökre bontva az értékelést.