A személyi számítógépeknek elemmel meghajtott hardverórájuk van. Az elem biztosítja azt, hogy az óra még akkor is járjon, amikor az egész számítógép ki van kapcsolva, azaz nincs feszültség alatt. A hardveróra a BIOS setup képernyőjén keresztül állítható be, vagy egyéb más módon, amikor az operációs rendszer fut.
A Linux kernel az időt a hardverórától függetlenül méri. A boot-olás ideje alatt a Linux a hardver órájával megegyező időre állítja a saját órájának idejét. Ezután már mindkét óra egymástól függetlenül jár. A Linux azért használ saját órát, mivel a hardver órájának folyamatos figyelése túlságosan lassú és bonyolult.
A kernel órája mindig a világidőt mutatja. Emiatt a kernelnek egyáltalán nem szükséges ismernie az időzónákat - ezen egyszerűség növeli a megbízhatóságot és megkönnyíti az időzóna információinak frissítését. Valamennyi processz önállóan kezeli az időzóna váltásokat (felhasználva azokat az alapvető eszközöket, melyek az időzóna csomag részét képezik).
A hardver órája járhat a helyi és a világidő alapján is. Általában jobb, ha a világidőt alapul véve működik, ebben az esetben nem szükséges átállítani a hardver óráját, amikor elkezdődik vagy befejeződik a nyári időszámítás (a világidőre nem vonatkozik a nyári időszámítás). Sajnálatos módon némely PC operációs rendszer - beleértve az MS-DOS-t, a Windows-t, az OS/2-t - azt feltételezi, hogy a hardver órája a helyi időt mutatja. A Linux képes mindkét típust kezelni, de ha a hardver órája a helyi időt mutatja, akkor azt szükséges megváltoztatni a nyári időszámítás kezdetén vagy végén (egyébkent nem mutathatná a helyi időt).