Hét évvel ezelőtt semmiféle látnoki elképzelésem nem volt a jövőről. Hogy úgy mondjam, szinte a véletlen műve volt a fejlesztés. Eszem ágában sem volt valami hatalmas, professzionális operációs rendszert kifejleszteni. Sokkal inkább kedvtelésből és saját használatra készítettem. Amennyiben másokra gondoltam, inkább olyanoknak szántam, akiket érdekel, hogyan működik egy operációs rendszer, és akik szeretnek programokat buherálni. Én azóta sem foglalkozom mással a Linux kapcsán, csak az operációs rendszerrel. Hallottam persze, mi mindenre használják, de ebbe én nem folyok bele. Végül a diplomamunkámat is a Linuxról írtam. Az oktatói-tudományos életben az oklevélen kívül nem is kaptam más elismerést érte. Huszonegy éves koromban írtam a Linuxot, és fogalmam sem volt arról, milyen jelentőségű az, amit csinálok. Azt azért tudtam, hogy én vagyok a legjobb programozó a világon - ezt minden 21 éves programozó tudja magáról.
,,Miért is lenne nehéz, hiszen csak egy operációs rendszerről van szó?'' - ekképpen gondolkodtam. Sokan akartak akkoriban operációs rendszert írni. Sokan viszont hozzá sem fogtak, éppen azért, mert tudták, mibe vágnák a fejszéjüket. Minthogy nekem erről fogalmam sem volt, nem volt semmi, ami visszatarthatott volna. Most azonban azt mondom, ha tudtam volna, mibe fogok bele, el sem kezdem. De az is igaz, hogy ha tudtam volna, milyen jó móka ez, és mennyire sikeres lesz, biztosan elkezdem. Még ha időnként bosszant is a többi fejlesztő, és vitatkozom másokkal, hogyan is kellene csinálni a dolgokat, akkor is fantasztikus, mennyi érdekes és jó emberrel találkozhatom, akiket különben soha nem ismertem volna meg.