TeX és LaTeX

(A PANEM Kiadó gondozásában megjelent LINUX-könyv 20. fejezetének kicsit módosított változata.)
 
 

Bevezetés

Ebben a fejezetben röviden áttekintjük a LINUX-ban és egyúttal minden UNIX rendszerben is megtalálható, de a többi széles körben elterjedt operációs rendszer alatt is futó TeX programcsaládot, egyúttal kitérünk azokra a kevesek által ismert módszerekre is, amelyekkel kényelmesen írhatunk magyar szöveget. Azoknak, akik további ismeretekre vágynak, az INTERNET-et és a magyar nyelvű könyveket ajánljuk figyelmébe.

A TeX-hel (és így a LaTeX-hel is) kapcsolatos anyagok gyűjtőhelye a CTAN szerver (CTAN = Comprehensive TeX Archive Network). Címe:

ftp://ftp.dante.de/pub/tex/.

ftp://helka.iif.hu/mirrors/tex/.

Magyar nyelvű könyv a TeX-ről Bujdosó Gyöngyi és Fazekas Attila TeX kezdőlépések című műve, mely a TERTIA Kiadónál jelent meg 1996-ban. A LaTeX-ről a PANEM Kiadó gondozásában Wettl Ferenc, Sudár Csaba, Mayer Gyula LaTeX kezdőknek és haladóknak című műve.

A TeX és a LaTeX

A TeX és a LaTeX programnyelve

A szövegformázó rendszerek egyik nehézsége az, hogyan válasszuk el a szedendő szöveget a formázási parancsoktól. A TeX-ben a kettőt ugyanabban a fájlban helyezhetjük el, és megkülönböztetésül - alapesetben - bekszlessel jelöljük a parancsszavakat, például: \par (új bekezdés).

A TeX számára egy ASCII-fájlt kell készíteni, amelyben alapértelmezésben az angol ábécé betűin és a számjegyeken kívül csak a következő jelek szerepelhetnek:

` ' " ; : . , ? ! @ # $ % ^ & * ( ) ~ - _ = + [ ] { } < > \ / |

A fenti jelek közül 10-nek speciális jelentése van, ezért szövegben önálló betűként csak egy parancs segítségével adhatóak meg.
 

A KARAKTER	A KARAKTER JELENTÉSE	MEGJELENÍTÉSE
\	a parancsok kezdőkaraktere	$\backslash$
$	matematikai környezet határa	\$
#		\#
%	megjegyzés	\%
&	tabulátor karakter	\&
~	nem törhető szóköz	\~{}
_	alsó index	\_
^	felső index	\^{}
{	blokk illetve argumentum határai	$\{$
}	blokk illetve argumentum határai	$\}$

A TeX parancsok kétfélék lehetnek: vagy a \ karakter és utána néhány alfabetikus jel (például \hskip), vagy a \ karakter és utána egyetlen speciális karakter (például \"). A LaTeX-ben van egy harmadik típus, amikor a \ karakter után néhány alfabetikus jel, majd végül egy * karakter következik (például \section*, az ilyen parancsok mindig a * nélküli parancsok módosított változatai).

A parancs után { és } közé kerül az argumentum. A zárójelek elhagyhatók, ha az argumentum egyetlen jelből áll (pl. \sqrt2 és \sqrt{2} ugyanazt eredményezi). Egy parancsnak több argumentuma is lehet (legföljebb 9). Az is lehet, hogy nincs argumentuma, mint pl. a \par és \it parancsoknak. Egy argumentuma van az ékezet-parancsoknak, akárcsak a \centerline (középre zárás) és \underbar (aláhúzás) parancsoknak. A LaTeX-ben vannak opcionális argumentumok is, ezeket a [ és ] közé kell írni (pl. \sqrt[3]{2} a köbgyök kettőt megjelenítő LaTeX-parancs).

Kapcsos zárójelekkel valójában környezetet jelölhetünk ki. Pl. a \it parancs kurzívra váltja a betűtípust, s ennek érvényességi körét korlátozhatjuk valamely környezetre. (Egyszerűség kedvéért a példáinkban ezentúl ékezetes betűket írunk; sima angol TeX-hel való fordításkor azonban ezek nem használhatók, csak a később ismertetendő módszerek valamelyikének alkalmazásával!) Normál szövegbe

ágyazott {\it kurzív szavak} eredményeként

ágyazott kurzív szavak eredményeként …

\centerline{Középen helyezett, \underbar{részben aláhúzott} cím}

A hullám karakter (~) a sortörés finomhangolását segíti: ha két szó közé ezt írunk a szóköz helyett, akkor látszatra közönséges szóköz az eredmény, azonban e helyen nem tör sort a program. Jól használható tehát a magyarban a mondat elején álló névelő és az azt követő szó között.

A % jeltől a sor végéig tartó részt a TeX nem veszi figyelembe; így helyezhető el kommentár a fájlban.

Matematikai formulák szedése

A ^ és _ vezérlőkarakterek matematikai módban a felső ill. alsó indexek elhelyezésére szolgálnak:

ha $a_{12} = 3 $ és $b_7 = 4$ akkor $a_{12}^{b_7} = 9 \times 9$

Az~1997$^{\rm dik}$ esztendőnek is január volt az 1$^{\hbox{s\H o}}$ hónapja.

Idén is január volt az 1$^{\hbox{\sevenrm s\H o}}$ hónap.

A TeX és a LaTeX futtatása

További programok szükségesek ahhoz, hogy a TeX/LaTeX munkájának eredményét (a dvi-fájl tartalmát) megtekinthessük. Ezeket meghajtóknak (driver) szokás nevezni, és nevük egyik (általában első) fele a meghajtott eszközre utal. A képernyőn, az X grafikus felület alatt, az xdvi interaktív megjelenítő használható. Szokás szerint >man xdvi tájékoztat a használatáról. Paraméterként a dvi-fájl nevét kell megadni; a .dvi végződés elhagyható. Több egyetlen gombnyomásból álló parancsot ismer (x ki-be kapcsolja egy egérrel vezérelhető panel megjelenítését, q pedig kilép).

A nyomtatómeghajtók egy állományt hoznak létre (a PostScript-et kivéve binárisat), melyet változtatás nélkül kell a nyomtatónak továbbítani. A különféle típusú HP lézernyomtatók saját nyelvére a dvilj, dvilj2p, dvilj4 és dvilj4l programok fordítanak, PostScript fájlt pedig dvips hoz létre ( http://www.radicaleye.com e kiváló program kanonikus URL-je, itthon tükrözve a CTAN: dviware/dvips alkönyvtárban). Ha egyéb típusú nyomtatónk van, akkor a PS nyelvről való újabb konverzióra van szükség: erre a feladatra alkalmas a GhostScript program, mely ismeri a legtöbb mátrixnyomtatót is. Néhány év óta a gnu archívumokban található GhostScript verzió elavult, ezért célszerű a friss 4.x Aladdin verziót használni (CTAN: support/ghostscript/aladdin). (Erre ugyan más licensz érvényes, azonban szintén szabad szoftver.) Pl. a

gs -sDEVICE=epson -r180x180 -sOutputFile=file.epson -dNOPAUSE file.ps quit.ps

A dvips és gs egyaránt működhet szűrőként, így kimenetük közvetlenül is irányítható lpr-re.

Összefoglalva, a leggyakrabban használatos parancsok a következők:

> tex file                  TeX program fordítása

> latex file                LaTeX-program fordítása, ha kell többször is

> xdvi file                 dvi fájl megtekintése

> dvilj file                dvi fájl konverziója LaserJet számára

> lpr -Pnyomtató file.lj    nyomtatás LaserJet-en

> dvips file.dvi -o file.ps  dvi-ből ps-be alakítás

> ghostview file.ps         PostScript fájl megtekintése

> lpr -Pnyomtató file.ps    PostScript fájl kinyomtatása

A feldolgozás közben használt fájlok nevének kiterjesztései, és azok jelentése:

.tex .ltx              TeX/LaTeX forrásfájl

.dvi                   TeX/LaTeX outputja (device independent)

.log                   TeX/LaTeX-üzenetek fájlja

.clo .cls .sty         LaTeX osztályok és csomagok

.dtx                   dokumentált program

.aux                   segédfájl pl. hivatkozásokhoz (auxiliary)

.toc                   tartalomjegyzék (table of contents)

.lof                   ábrajegyzék (list of figures)

.lot                   táblázatjegyzék (list of tables)

.bib .bbl .blg .bst    bibliográfia

.ind .idx .ilg .ist    indexek

.tfm .mf .fd .pk       fontok betűinek méretei, és egyebek

.fmt                   formátum fájl

.poo .pol .pool        karakter pool fájl

Fontok

Történeti áttekintés

Nem sokkal később az európai felhasználóknak sikerült a TeX alkotójának, D. E. Knuthnak ellenállását megtörniük, és a 3.x verzió megteremtette a lehetőséget az angolnál bővebb betűkészletű nyelvek kezelésére is.

A konkrét megvalósítás nélkülözhetetlen eleme a betűkiosztás szabványosítása, erre a corki konferencián került sor 1990-ben. Ezt követően született meg az a fontleíró programcsomag (azaz METAFONT kód), mely a Knuth-féle cm betűkészletet kibővítve és némiképp módosítva meg is valósítja ezt a kiosztást. Ezen új fontok dc kezdetű neveket kaptak, mint a későbbi ec, azaz European Computer Modern fontok teszt-változatai. (Természetesen ezen eseményekkel párhuzamosan és sajnos tőlük függetlenül a MaTeX-nek az új helyzethez való adaptációja is megjelent Mayer Gyula révén.)

Az egységes európai kódolásra különböző összefüggésekben a Cork, dc, ec, T1, 8t jelöléseket alkalmazzák.

Sajnos máig sem készült el a plain.tex-nek olyan egységes módosítása, mely lehetővé teszi, hogy felhasználói nemzetközileg egységesen éljenek az új lehetőségekkel; a legnagyobb lépést a rendkívül aktív német szervezet tette, létrehozva a german.sty által megvalósított szabványt, ezt vette alapul Kiss Emil magyar adaptációja (http://www.cs.elte.hu/~ewkiss/software/echun.html).

Másrészt viszont az új LaTeX fejlesztői megírták és a törzskészletbe integrálták az európai nyelvek és az igen elterjedt PostScript fontok használatát lehetővé tevő kódot, s a képernyőn és a nyomtatón való megjelenítéshez szükséges segédprogramok is elkészültek.

A magas színvonalú PostScript fontok egy része az utóbbi években néhány cég ajándékaként már ingyenesen is használható.

A jelen helyzet tehát az, hogy a latin betűs európai nyelvek nagy többségét nemzetközi megállapodás alapján egységesen lehet kódolni, szavaikat a TeX helyesen el tudja választani (a nyelvváltásra bekezdésen belül is lehetőség van!), és a megjelenítéshez mind a Computer Modern, mind pedig egyéb fontok rendelkezésre állnak.

Az alábbiakban e rendszer elemeit ismertetjük, hogy azt az olvasó maga is felépíthesse és az újabb fejlesztéseket (vagy megvásárolt betűkészleteket) be tudja építeni.

Sajnos az új TeX-ben sem lehetséges az elválasztási algoritmusok futás közbeni betöltése, ezért a TeX-elést megelőzően el kell dönteni, hogy a lehetséges három tucat nyelv közül melyeket kívánjuk személyes TeX-ünk által elválaszttatni (a ma szokásos implementációk legalább féltucat nyelv elválasztási szabályait képesek egyszerre tárolni.)

Fontok installálása

Ez az alapséma különféleképp módosul, egyszerűsödik, vagy bonyolódik a különféle fontformátumok szerint. A TeX-hez saját fontleíró programnyelv (METAFONT) társul, a nagy betűforgalmazók viszont ettől és egymástól is eltérő rendszereket hoztak létre.

Ha a font mf forráskódja megvan (mint pl. a cm fontok esetében [a nyilvánosan hozzáférhető fontoknak a teljesség igényével összeállított listája havonta olvasható a comp.fonts és a comp.text.tex newsgroupokban]), akkor újabb rendszer esetében elegendő a tfm fájlokat (Unix alatt ma már ezek is automatikusan generálódnak és a helyükre kerülnek) és a mf forráskódot elhelyezni, melyből a pk-fájlok automatikusan generálódnak.

PostScript fontok esetében a metrikus adatokat az afm (Adobe font metrics), a körvonalleírásokat pedig a pfa (printer font ascii) vagy pfb (printer font binary) fájlok tartalmazzák.

A TrueType fontokból vagy szintén a grafikus rendszer (M$ Windows ill. Mac OS), vagy pedig a Ghostscript közvetítésével nyerhetők bittérképek.

PS fontok esetén a legelterjedtebb és hagyományos 35 tagú alapkészlet (klónja) valamint néhány egyéb ingyen is kapható.

Minthogy a fontok és fontfájlok elnevezései igen tarka képet mutatnak (még egy gyártó is több különböző néven terjeszti azonos fontjait), a TeXesek általános szabványt dolgoztak ki a fontfájlok elnevezésére, melyet a fontname csomag tartalmaz. A jelenleg érvényes rendszer (v. 2.x) lényege, hogy a nyolc (case-insensitiv) karakterre korlátozott név első karaktere a gyártóra utal (p = Adobe, u = URW), a következő kettő a típusra (tm = Times, pl = Palatino), ezután jön a változat (r = regular, i = italic, o = oblique) jele, végül a kódkiosztásé (7t = hét bites cm, 8t = nyolc bites Cork).

Magában az installálásban a fontlist LaTeX-csomagnak van fő szerepe (CTAN: fonts/psfonts/tools/finst)!

TeX/LaTeX a LINUX-ban a teTeX

Az installálás megkezdése előtt célszerű ellenőrizni, nincs-e valamilyen korábbi TeX-installáció a gépünkön (PATH, TEXINPUTS környezeti változók, stb…).

Még ha működő rendszerünk van, akkor is ajánlatos legalább az új európai (ec) fontokat, s az ezeket támogató új LaTeX verziót föltenni. Az ec fontok megléte a >mf ecrm1000 paranccsal ellenőrizhető.

A disztribúció összeállításakor az egyik legfőbb cél éppen az installálás megkönnyítése volt, és a szerző ezt a célt el is érte. A tudnivalók a distrib/INSTALL.bin (illetve kompilálni vágyók részére az INSTALL.src) fájlban olvashatók, illetve kicsit részletesebben a TETeXDOC.tex fájlban, mely installálás során a teTeX/texmf/doc/tetex könyvtárba kerül. Az ideiglenes installáló könyvtárban létre kell hozni a distrib alatti fát. A platformfüggetlen alapkészletet a distrib/base könyvtár két tar.gz-je tartalmazza. Ezután ki kell választani a processzorunknak megfelelő bináris csomagot (azaz általában distrib/binaries/i386-linux.tar.gz-t). A doc, fonts és goodies alkönyvtárak anyagából legalább fonts/ec-fonts.tar.gz szükséges a magyar szedéshez. A distrib/install.sh burokprogram ezután az installálás nagy részét levezényli, majd a texconfig confall parancsot kell kiadni.

Érdekességként megemlítjük, hogy a Linux Documentation Project (rövidítve LDP) keretében létrejött könyveket is LaTeX-ben írják (az LDP hivatalos honlapja a http://sunsite.unc.edu/LDP/ címen található).

A TeX rövid ismertetése

A csomag tördelőprogramja, a tulajdonképpeni TeX, karakteres módban futó alkalmazás, melyet szokásos módon a tördelendő fájl nevével mint első és egyetlen paraméterrel hívunk meg.

Ha a fájlban a tördelési feladat végét nem jelöljük az \end vagy inkább a \bye paranccsal, akkor a TeX interaktív módba kerül és * prompttal kerülünk szembe. (ENTER-re válaszul azért elárulja, hogyan szabadulhatunk tőle meg békésen.) Így tehát a legegyszerűbb TeX-fájl:

Elso, ekezet nelkuli muvem.\bye

Ha arra törekszünk, hogy a világ bármely pontján egyértelmű legyen, milyen ékezeteket szántunk betűinkre, és egyúttal a legbutább levelezőprogram sem tudjon bennük kárt tenni, akkor a hét leggyakoribb ékezettípus a bekszlesen kívül egyetlen nem-betű karakterből álló rövid parancsjellel tehető a betűkre, pl. \^ a háztető vagy kalap ékezet. Minthogy a parancsjelek vége egyértelmű, ezek után nem kötelező (de szabad) szóközt tenni. A három magyar ékezet a betű elé tett \' (acute accent, azaz éles ékezet), \" (német umlaut, azaz dupla pont) ill. \H (long Hungarian umlaut) parancsokkal hozható létre:

M\'asodik, nem \'ekezet n\'elk\"uli m\H uvem.\bye

\font\tenrm=ecrm1000
\tenrm
Első ékezetes művem.
\bye

\font\tenrm=ecrm1000
\tenrm
\catcode`\ű=13
\def ű{\char'266 }
\catcode`\Ű=13
\def Ű{\char'226 }
\catcode`\ő=13
\def ő{\char'256 }
\catcode`\Ő=13
\def Ő{\char'216 }
Első ékezetes művem.
\bye

%option noyywrap

%%

\325 {printf("\216"); }

\365 {printf("\256"); }

\333 {printf("\226"); }

\373 {printf("\266"); }

%%

main()

{

yylex();

}

Paraméterek

Pl. a \parindent = 10 dd parancs (globálisan) tíz pontra állítja a bekezdés mélységét; az egyenlőségjel és a szóközök elhagyhatók még a mértékegység jele után is.

Vannak más típusú értékeket felvevő paraméterek is. Előjeles egész szám pl. \looseness: azt jelöli, hogy a kurrens bekezdés sorainak számát az ideálistól (vagyis a legszebb eredményt adótól) mennyivel kívánjuk eltéríteni. Értékét minden paragrafus elején visszaállítja a TeX az alapértelmezésre, ami - persze csak ha át nem állítjuk - nulla. (A paraméterek nagy többségének globálisan adhatunk értéket, azaz ha nem valamilyen környezetben történik az értékadás, akkor a kapott érték végig megmarad, a program magától nem változtat rajta.) A \year, \month és \day paraméterek indításkor átveszik az operációs rendszertől a kurrens értékeket; utána ezeket is megváltoztathatjuk. Bármely paraméter értékét kiszedethetjük a \the parancsnak a paraméter neve elé helyezésével:

Ezen írás az \the\year.\ évben készült,  s a sorok távolsága \the\baselineskip-nyi.

A \parindent és a \baselineskip lehetséges értékei között érdekes különbség van. A sortávolság esetében engedélyezhető bizonyos rugalmasság, azaz megadható, hogy fölfelé és lefelé mekkora eltérést engedélyezünk az alapértéktől.

Pl. \baselineskip 10dd plus 3.5 dd minus 4.99 dd

Ilyen rugalmas távolságok még a \leftskip, a bekezdések minden sorára vonatkozó bal margó és párja, a \rightskip, s a bekezdések utolsó sorának jobbján kihagyandó távolság, a \parfillskip. Az előbbi kettő alapértéke nyilván nulla (pont), az utóbbi lehet nulla is, de lehet akármilyen nagy is. Erre a tetszőlegesen nyúló távolságra külön mértékegység van, a fil. A paraméter alapértéke tehát

\parfillskip = 0dd plus 1 fil

\everypar{-- }

Ha ezzel szemben olyan közt akarunk hagyni, melynél nem engedhető meg a törés - pl. a kihagyást jelölő három pont közökkel követi egymást, de nem választhatók el - akkor a \kern mérték parancs alkalmazható.

Új parancsok definiálása

\def\TeX{T\kern-.1667em\lower.5ex\hbox{E}\kern-.125emX}

A másik újdonság a \lower mérték \hbox{vízszintes szedés} parancs, mely az adott dobozt lesüllyeszti (vagy negatív mérték esetén fölemeli). A relatív mértékegységek használatának előnye tehát, hogy egységes eredményt kapunk különböző betűtípusokban és méretekben is:

{\TeX\ \it\TeX\ \sevenrm\TeX\ \sevenbf\TeX\ \tt\TeX\ \fivebf\TeX}

A LaTeX rövid ismertetése

Számtalan különleges képességgel rendelkezik, ilyen például az automatikus sorszámozás, vagy az automatikus kereszthivatkozás készítés. A következőkben felvillantjuk a LaTeX néhány elemét.

LaTeX-fájlok szerkezete

\documentclass[opciók]{osztály}

    bevezető rész (preambulum)

\begin{document}

    a dokumentum teste

\end{document}

Általában egy LaTeX-program első sorában a \documentclass parancs szerepel. Egy kivétel van, nevezetesen a \documentclass sor elé beírható bármely, a programunk által használt fájl, például grafika fájlja, stílusfájl, …. Ennek módja a filecontents környezet alkalmazása:

\begin{filecontents}{fájlnév}

    fájl tartalma

\end{filecontents}

A LaTeX látva e parancsot a fájl tartalmá-t átírja a fájlnév nevű fájlba néhány megjegyzéssorral együtt, amennyiben ilyen nevű fájl még nem létezik. (Ha létezik, nem csinál semmit). Így a dokumentum feldolgozásakor már a fájlnév nevű fájl is rendelkezésre fog állni. A filecontents környezet helyett a filecontents* használandó, ha nem akarjuk, hogy TeX megjegyzéssorok kerüljenek a fájlba (pl. egy grafikai fájl esetén ezt kell alkalmaznunk).

Térjünk vissza a \documentclass parancsra. Ebben a parancsban adjuk meg, hogy a LaTeX-dokumentum milyen dokumentumosztályba tartozzék (a LaTeX 2.09-ben az első sorban a \documentstyle parancs szerepelt, amit a LaTeX2e is megért, de ekkor az újabb verzió többlettudása nem használható). A LaTeX2e standard osztályai: article (cikkírásra szolgál, ennek verziói a proc, ami konferenciacikkekhez készült, a LaTeX programok dokumentálásához készült az ltxdoc, valamint az ltxguide, amit néhány ismertető használ), book (könyvírásra), report (beszámolókhoz), letter (levélíráshoz), slides (fóliákhoz). Például egy egyszerű cikk írását a

\documentclass{article}

\documentclass[titlepage,11pt,a4paper]{article}

Csomagok

\usepackage[opciók]{csomag neve}[release dátuma]

Néhány a gyakran használt csomagok közül: inputenc (=input encoding: az input karakterek kódolásának módja), fontenc (a belső kódolás kiválasztása), makeidx (indexek kezelésének megkönnyítése), showidx (az indexek megjelenítése az előfordulásuk helyén, a lap margóján), array, delarray, hhline, longtable, tabularx (táblázatok kezelését segítő csomagok), multicol (többhasábos szedés), graphics, graphicx (grafikai parancsok), color (színes dokumentum készítéséhez), mfnfss, psnfss (Metafont illetve PostScript fontok kezelése). Vannak csomagok, melyek a legtöbb disztribúcióban szerepelnek:  babel (többnyelvű LaTeX), amsmath (az Amerikai Matematikai Társaság AMS-TeX-verziójának LaTeX-re átírt változata).

Például ha azt akarjuk, hogy a babel programcsomagnak a LaTeX-et magyarító lehetőségeit használhassuk (pl. a Contents helyett Tartalom, Part helyett Rész, … legyen kiírva, a dátum automatikusan magyar formátumú legyen, stb …) a következőt kell megadni:

\usepackage[magyar]{babel}

\usepackage[latin2]{inputenc}

A belső kódolásban a kiterjesztett T1 (Cork) kódrendszer használatához a

\usepackage[latin2]{inputenc}

A \documentclass és a \usepackage parancsok után további, az egész dokumentumra vonatkozó parancsok adhatók ki. Itt szokás egyes méreteket (pl.: margókat) átállítani, új parancsokat definiálni, a cikk címét, szerzőjét, a dátumot … megadni. Például:

\documentclass[10pt,a4paper]{article}
%
\usepackage{t1enc}
\usepackage[latin2]{inputenc}
\usepackage[magyar]{babel}
%
\title{\LaTeX\ teljesen kezdőknek}
\author{Szerző János}
\date{1997. március 30.}

A dokumentum teste

\begin{document}
\maketitle

A dokumentum fejezetekre osztása

 \documentclass{article}
     ...
 \begin{document}
 \section{Első fejezet címe}
     ...
   \subsection*{...}
       ...
      \subsubsection*{...}
         ...
 \section{...}
     ...
 \end{document}

 \documentclass{book}
    \includeonly{fejezet3}
 \begin{document}
    \include{fejezet1}
    \include{fejezet2}
    \include{fejezet3}
    \include{fejezet4}
 \end{document}

Táblázatok

\begin{tabular}[pozíció]{oszlopok}
        a táblázat sorai
\end{tabular}

\begin{array}[pozíció]{oszlopok}
        a mátrix sorai
\end{array}

\begin{tabular}{lr}
   Bevétel: & 100   \\
   Kiadás: & 100000
\end{tabular}

Kereszthivatkozások

Irodalomjegyzék, hivatkozások

\begin{thebibliography}{példa_név}
        \bibitem[név]{címke} hivatkozott mű
        ..........
 \end{thebibliography}

A szerencsétlen szerzők általában több művet is írnak azonos témában, melyek hivatkozásai között igen nagy az átfedés. (Gyerekkori barátok, főnökök, a cikk referensének műveire illik hivatkozni.) A mezei megoldás az, hogy a hivatkozáslistánkat egyik LaTeX fájlból átmásoljuk egy másikba. A probléma ezzel az, hogy olyan művek is szerepelnek majd a listánkban amire nem is hivatkozunk. Egy másik kellemetlenség akkor adódik, ha két kiadó más-más formátumot ír elő a hivatkozásokra. Ezen próbál segíteni a BIBTeX program.

Használatához létre kell hozni egy szöveges adatbázist melyben a következő példához hasonló elemek vannak:

@BOOK{Kobayashi_I,
  author = {Kobayashi, Shoshichi and Nomizu, Katsumi},
  title = {Foundations of Differential Geometry},
  year = 1963,
  volume = {I},
  publisher = {Wiley Interscience, New York - London}
}

\bibliography{adatbázis_fájl_név}
\bibliographystyle{stílus}