|
Rendszerindítás egyfelhasználós üzemmódban
Nagyon fontos futásszint az 1-es, melynek neve egyfelhasználós
üzemmód (single user mode), amely esetén csak a
rendszeradminisztrátor használja a gépet, és csak a lehető legkevesebb
szolgáltatás fut. Az egyfelhasználós üzemmód szükséges néhány
adminisztratív feladathoz7.2, mint pl. az fsck futtatása a
/usr partíción. Ez ugyanis a partíció lecsatolását igényli, ami
csak a legtöbb szolgáltatás kikapcsolásával lehetséges.
Egy futó rendszer a telinit paranccsal vihető egyfelhasználós
üzemmódba, azaz 1-es futásszintre. Rendszerindításkor pedig a kernel
parancssorába írhatjuk be a single vagy emergency
szavakat, hogy ugyanezt elérjük. A kernel ezt ugyanis továbbadja az
init -nek, ami ebből tudja, hogy nem az alapértelmezett
futásszinten kell indulnia. (A kernel parancssorának bevitele a
rendszerindítás módjától függ, pl. a LILO segítségével oldható meg
egyszerűen.)
Egyfelhasználós módba való boot-olás néha szükséges, pl. az
fsck kézzel való futtatásához. Ugyanis ha pl. az /usr
partíció komolyan megsérül, akkor minden további hozzáférés ennek
fájljaihoz tovább szaporítja a hibák számát, így az ellenőrzést az
első lehetséges alkalommal el kell végezni.
Az init által indított rendszerindító szkriptek automatikusan
egyfelhasználós üzemmódba lépnek be, ha az automatikus fsck
súlyos hibát észlel. Ez védeni szándékozik a rendszert egy olyan
fájlrendszer használatától, mely nem javítható automatikusan. Ez az
eset viszonylag ritka, és általában fizikailag sérült merevlemeznél,
vagy kísérleti kernelnél fordul elő, de jó, ha felkészülünk rá.
Biztonsági okokból egy jól felépített rendszer megkérdezi a
root jelszót a shell indítása előtt egyfelhasználós
üzemmódban. Különben egyszerű lenne egy megfelelő sor beírásával a
LILO-t arra utasítani, hogy root jogokkal indítsa bárki el a
rendszert. Természetesen ez nem működik, ha a /etc/passwd sérül,
és ekkor csak egy rendszerindító floppi segíthet.
|