|
A lemez partícionálásáról szóló információk a lemez első szektorában
(azaz az első lemezfelület első sávjának első szektorában)
tárolódnak. Ez a legelső szektor a lemez master boot record-ja
(MBR); ezt a szektort olvassa be a BIOS és indítja el
tartalmát, amikor a számítógép elindul. Az MBR egy kis programot
tartalmaz, mely beolvassa a partíciós táblát, ellenőrzi, melyik
partíció az aktív (azaz boot-olható), és beolvassa annak az első
szektorát, amit boot szektornak nevezünk. (Az MBR szintén egy
boot szektor, de különleges státusza és emiatt neve van.) Ez a boot
szektor egy másik kis programot tartalmaz, mely beolvassa az operációs
rendszer első részeit az adott partícióról (ha boot-olható), és
elindítja azt.
A partícionálási módszer nincs beépítve a hardverbe vagy a BIOS-ba. Ez
csak egy megállapodás, amelyet sok operációs rendszer követ. Nem
minden operációs rendszer követi a megállapodásokat, de ezek
ritkák. Néhány operációs rendszer támogatja a partíciókat, de lefoglal
magának egy partíciót, és a saját belső partícionálási módszerét
használja ezen belül. Ez utóbbiak békésen együtt tudnak működni a
többi operációs rendszerrel (pl. a Linux-szal), de a partíciókat nem
támogatók nem tudnak egy lemezen megférni egy másik operációs
rendszerrel.
Biztonsági intézkedésként jó ötlet leírni a partíciós táblát egy darab
papírra, így még ha teljesen össze is zavarodik minden, nem veszted el
az összes fájlodat. A szükséges információkhoz a fdisk -l
paranccsal juthatunk hozzá, majd szükség esetén a rossz partíciós
táblát az fdisk paranccsal tudjuk helyreállítani.
|