A leggyakoribb oka az indítható fájlok
méretnövekedésének a GCC -static
opciójának
a használata. Ez olyan programokat hoz létre, melyek ún.
statikus linkelést használnak, ebben az esetben a C
könyvtárak több függvénye is bemásolódik
az
állományba,
ellentétben a dinamikus linkeléssel.
A másik dolog, hogy érdemes megfontolni az -O
ill. az -O2 fordítási opciók
használatát, melyek optimalizált, gyorsabb de hosszabb
kódot eredményeznek (ld. GCC dokumentációját!).
Ha az -s fordítási opciót használjuk
(vagy a strip parancsot), akkor lehámozhatjuk a
szimbólumokkal kapcsolatos információkat, és
ezzel
persze lehetetlenné fogjuk tenni a debuggolást
(hibakeresést).
Nagyon kis méretű binárisok esetén
használhatjuk az -N opciót is (8K alatt). Addig,
amíg nem értjük meg az opció teljesítményre
gyakorolt hatását, ne próbálkozzunk vele!