Elv és konfiguráció
Pásztor Miklós
MTA SZTAKI/ASZI
pasztor@sztaki.hu
Lektorálta: Kiss Gábor, Martos Balázs
Az interneten használt osztott név adatbázis, a DNS (Domain Name Service) folyton használatos: minden web lap letöltésnél, levél közvetítésnél szerepe van, nélküle megbénulna a hálózat, mégis sokan még a létezéséről sem vesznek tudomást, a szolgáltatás csendesen dolgozik a háttérben.
A DNS egy osztott, hierarchikus adatbázis: az adatbázist jelenleg név szerverek százezrei szolgáltatják nevek millióiról. A tervezéskor gondoltak redundanciára és a hibatűrésre: a névszerverek sokszor nem elérhetők, konfigurációjuk tele van hibával, hiányossággal, elavult adatokkal, az egész mégis bámulatos módon működik. A DNS rendszer legfontosabb feladata a név - IP cím feloldás, de - ahogy azt látni fogjuk - egy sor más információt is szolgáltat a domain nevekről. A rendszergazdák fontos feladata a DNS konfigurálás. Ebben a írásban a DNS rendszer - nem is bonyolult - elvét ismertetjük, és leírjuk a konfigurálás legfontosabb elemeit.
Az interneten levő hálózati eszközök, számítógépek mindegyikének egyedi azonosítója, (4 byte-on tárolt) IP címe van. A felhasználók azonban olyan neveket szeretnek használni, amelyek könnyebben megjegyezhetők, mint egy ilyen hosszú szám, és a névből következtetni tudnak a gép, a szolgáltatás helyére, a szolgáltatás típusára is. Ezért kezdettől fogva neveket rendeltek az IP címekhez. Amikor az internet még csak pár ezer számítógépből állt, ezt a név-cím hozzárendelést egy folyamatosan növekvő fájl, host táblázat tartalmazta. Ezt a táblázatot minden számítógépen lokálisan tárolták és egy központi helyről rendszeresen frissítették. Ennek nyoma mind a mai napig megvan: pl. a unix rendszerekben az /etc/hosts fájl éppen ilyen.
Az internet növekedtével azonban ez a megoldás tarthatatlanná vált: a fájl hatalmasra dagadt, egyre sűrűbben kellett módosítani, egyre többen töltötték le, egyre gyakrabban, Ezért jött létre a DNS (Domain Name Service), az internetes kommunikáció egyik fundamentuma. Kidolgozásában fő szerepet játszott P. Mockapetris, az ISI (Information Science Institute) munkatársa. A DNS elve egyszerű és ötletes, frappáns bizonyítéka annak, hogy a szubszidiaritás elve milyen jól működik a gyakorlatban.
A nevek feloldása hálózati kommunikáció által történik. A névszerverek feladata kettős:
Ha egy név dolgában egy szerver az internet számára elsődleges információforrás, azaz illetékes, azt úgy szokás kifejezni, hogy az ő adata autoritatív.
Mindenki ismer internet neveket: mail.whitehouse.com,
reklam.radio.hu. Az
internet nevek fordított fa szerint szerveződő
hierarchiát alkotnak:
.
/ | \
hu edu pl ...
/ | \ / | \ / | \
bgytf cmu ac ...
/ | \ |
tonio www ...
A
fa fordított,
mert a gyökér a hierarchia legmagasabb foka. A nevek
feloldása a gyökértől kezdődik, és
fokról fokra halad előre. A név-fa különböző
elágazási pontjaiért és ágaiért
különböző szerverek felelősek. Egy-egy
szerver több ágért is felelős lehet. A
név-fa egy egy pontját domain-nak,
domain névnek vagy
egyszerűen név-nek
nevezzük.
A név hierachia
A hierarchia csúcsát 'root'-nak, gyökérnek nevezzük. Az ez alatti neveket top level domain-oknak, TLD-knek mondjuk. Amikor az internet még csak USA hálózat volt, a következő TLD-k voltak használatosak:
edu - amerikai egyetemek,
oktatási intézmények
com - vállalatok
mil - katonai szervezetek
gov - kormányhivatalok
net - hálózati
szervezetek
org - mindenféle más
szervezet
arpa - az internet ősében, az Arpanetben levő gépek neveire
szolglált kezdetben. Az inverz nevek feloldásánál (ld. később)
mind a mai napig fontos szerpe van.
Az USA-n kívüli domain-ok számára az ISO 3166 szabványban meghatározott kétkarakteres országkódot kezdték használni. Példák:
be - Belgium
pl - Lengyelország
hu - Magyarország
A hierarchia nagyon hasonlít az operációs rendszerek hierachikus fájlstruktúrájához (pl. C:\anyagok\majus\jelentes1.txt), csak az alá-főlérendeltség itt éppen fordítva, jobbról balra olvasható le. Pl. gep.csoport.osztaly.intezet.hu. A TLD elnevezés mellett használatos még az SLD (second level domain) kifejezés is, a hierarchia második szintjén levő domain-okra.
A
név-fa zónákra oszlik: egy-egy zóna a
fa egyben kezelt része. Sokszor - de nem
feltétlenül, - egybeesik egy aldomainnel. Például
egy zóna lehet az osztaly.intezet.hu
és minden név, ami a hiararchiában ez
alatt van. Egy zóna például az összes TLD-t
tartalmazó root zóna is. Egy zóna a 'láttató',
az 'autoritatív' szerver szempontjából egy
egység, rendszerint egy fájl. Egy-egy zónát
több szerver is láttat(hat). Ezek közül az
egyik az elsődleges, a többi (ha van) másodlagos.
Az elsődleges szerveren az adatok a zóna adminisztrátor munkájának eredményeképpen ténylegesen változnak.
A másodlagos szerver(ek) a zóna adatait meghatározott rend szerint az elsődleges szervertől tükrözi(k). A tükrözés rendjét az elsődleges szerveren a rendszeradminisztrátor a zóna konfigurációjával határozza meg.
A
hierarchia egyes darabjait a zóna adminisztrátora
tovább delegálhatja más szerverekre. Például
az intezet.hu domain gazdája
az osztaly.intezet.hu aldomain
láttatását, autoritását az illető
osztály egy meghatározott gépére
bízhatja a konfigurációban: mindenki felelős és úr lehet a saját illetékességi
körében (szubszidiaritás elve). A root zóna
sőt még a TLD-k (edu, gov, hu stb.) is jóformán
mást sem tartalmaznak mint ilyen delegálást.
Így jön létre a hierarchikus, osztott adatbázis.
A delegálás azonban nem feltétele a több
szintű név megadásának. Például
lehetséges, hogy az osztaly.intezet.hu
nincs delegálva, nem különálló zóna, mégis létezik a
gep.osztaly.intezet.hu domain,
mert az intezet.hu
zóna gazdája bevezette a pontot (.)
tartalmazó gep.osztaly
nevet. Ezt éppen úgy megteheti, mint a gep-osztaly
vagy az osztalygepe nevek bevezetését, melyeknek
hatása a gep-osztaly.intezet.hu, illetve az osztalygepe.intezet.hu
nevek létrejötte.
Domain nevek
A
hierarchia következtében minden név egyedi. Lehet,
hogy az internet több pontján is elneveznek egy gépet
pl. jupiter-nek, de nevük egyértelmű, ha a teljes
domain nevüket mondjuk:
jupiter.osztaly.intezet.hu.
jupiter.arizona.edu.
A domain neveknek ezt a teljes alakját, ami a nevet a gyökér domain-ig tartalmazza FQDN-nek (Fully Qualified Domain Name), a domain név pontokkal elválasztott darabjait pedig szegmenseknek nevezzük. Annak jelzésére, hogy a domain név teljes, a név végére pontot teszünk. Valójában a TLD-re (hu, edu) való végződés nem garantálja, hogy a név FQDN: elképzelhető és tökéletesen szabályos a jupiter.arizona.edu.osztaly.intezet.hu domain név is.
Domain nevekben megengedett karakterek a latin ABC betűi [a-z], a számjegyek [0-9] és a kötőjel (-). Kis- és nagybetű egyformán használható, és nem jelent különbséget. Sajnos nem állhat domain névben ékezetes karakter. Gyakori hiba, hogy aláhúzás (_) karaktert adnak meg domain nevekben. Az eredeti definició (RFC1035) az egyes szegmensek elején csak betűt engedett meg, a későbbi (RFC1123) megengedi a számmal kezdődő szegmenst is. Például szabályos a 3com.com domain. Kötőjel viszont nem állhat továbbra sem se szegmens név elején, sem végén.
Az interneten nem csak arra van szükség, hogy nevekből IP címeket nyerjünk, hanem arra is, hogy IP címekből domain neveket. Ez a szolgáltatás - amit inverz, vagy reverz feloldásnak neveznek -, a hálózati biztonság szempontjainak erősödése miatt egyre nagyobb jelentőségű. Például sok FTP vagy levelező szerver nem fogad el kéréseket csak olyan gépekről, amiknek címéből a hozzájuk tartozó domain nevet ki lehet deríteni. Vannak szolgáltatások, amik csak bizonyos domain-okból érhetők el.
A
cím-név feloldás érdekében
bevezették az in-addr.arpa
domaint. IP címeket általában úgynevezett
pontozott decimális (dotted decimal) alakban szokás
megadni, ilyesformán: 150.151.152.153.
Az ehhez a címhez tartozó nevet úgy kapjuk meg,
hogy a domain rendszertől megkérdezzük a
153.152.151.150.in-addr.arpa
névhez tartozó rekordot.
Az in-addr.arpa
domainban éppen úgy delegálják az
egyes aldomain-eket mint minden más zónában.
Hogyan is zajlik a névfeloldás? Tételezzük fel, hogy a jupiter.arizona.edu nevet kell feloldani, mert pl. oda akarunk egy levelet továbbítani, vagy ftp-vel belépni. Ezért az általunk használt programnak - pl. a web böngészőnek -, megadjuk a jupiter.arizona.edu domain nevet. Programunknak ekkor meg kell állapítania, hogy milyen IP cím is tartozik ehhez a domain névhez. Ezt a funkciót ellátó egységet nevezzük rezolvernek, feloldónak. Gépünkön a TCP/IP szoftver telepítésekor, konfigurálásakor meg kellett adni egy vagy több DNS szervert. Ezekhez fordul a rezolver. A DNS szerver lehet a gép saját maga, vagy - elvben - tetszőleges gép az interneten. Tehát elvben lehetséges, hogy egy Indonéziában levő számítógép egy Dániában levő name szervert állít be a rezolver konfigurációjában.Persze az ésszerűtlen. Célszerű egy hálózati értelemben közeli szervert beállítani. A rendszergazdák kedves kötelessége erre vonatkozó információval ellátni felhasználóikat. A rezolver rendszerint néhány konfigurációs fájlból és könyvtári szubrutinból áll. Gyakorlatilag minden TCP/IP-t használó, internetbe kapcsolt számítógépen szükség van rá. A rezolver tehát nem végez közvetlenül névfeloldást, hanem bizonyos általa ismert névszervereket kér meg arra, hogy a feloldást elvégezzék.
A rezolver konfigurációban a DNS szerverek megadásánál értelemszerűen IP címeket kell használnunk. Sok konfiguráló program a szerverek megadásánál használja az 'elsődleges' (primary), 'másodlagos' (secondary) kifejezéseket. Ez gyakran zavart okoz, mert összekeverik a zónáknál használatos hasonló kifejezésekkel. A rezolver konfigurációnál megadott elsődleges/másodlagos névszerver a látásra vonatkozik, vagyis arra, hogy kliensünk milyen név szervereket kérdez. A zóna definicónál pedig az elsődleges névszerver az, amiről a másodlagos szerverek tükrözik a láttatott, mutatott zónát.
Amikor a rezolver a konfigurációjában megadott
névszerverhez fordul, hogy például a
jupiter.arizona.edu névhez
tartozó IP címet megtudja, akkor a szerver általában
nem válaszol azonnal. Példánkban legyen a
kérdezett névszerver a ns.intezet.hu.
Az ns konfigurációjának archimédeszi pontja -
hasonlóan a rezolver konfiguráció DNS szerver IP
címeihez -, a gyökér névszerverek IP
címe. Ezek valamelyikét kérdezi az ns
névszerver. Egy root névszervert kérdezve
például a jupiter.arizona.edu
névről, az nem ad mást, mint a .edu
zónáért felelős név
szerverek listáját. Az ns
névszerver ekkor egy újabb kérdést intéz
a .edu névszerveréhez,
aki újra csak arra vonatkozóan ad információt,
hogy hova lehet fordulni az arizona.edu
nevek feloldásáért. Ilyen módon a
ns rekurzív módon
oldja fel a nevet, melynek végén a kérdező
kliens gép rezolverének megadja a választ. A
DNS szerverek általában nem végeznek bármely
kliens számára ilyen rekurzív feloldást,
hanem csak a konfigurációjukban meghatározottakra.
A névszerverek az általuk megtudott neveket tárolják azzal a céllal, hogy ha újra megkérdezik tőlük, akkor ebből a cache-ből azonnal tudjanak válaszolni. Ennek többszörös haszna van: csökkenti a hálózati forgalmat, és gyorsítja a névfeloldást. A cache-ben minden megtudott nevet, csak egy bizonyos ideig tárolnak. Ha ez az idő lejárt, akkor egy újabb kéréskor - hiába lenne a cache-ben az információ-, a névszerver újra kérdezi azt. Ilyen módon, ha a névhez tartozó információ esetleg változik, arról tudomást szerezhet. Azt az időt, ameddig a cache-ben van egy-egy információ, nem a tárolóban, hanem a láttató, az autoritatív szerverben döntik el: minden rekordhoz tartozik egy - sokszor implicit módon megadott - TTL (Time To Live) érték. Ennyi másodpercig tárolják a szerverek a cache-ükben az információt.
A névszerverek egy része nem autoritás semmilyen névre, hanem csak arra szolgál, hogy feloldja a neveket a kliensek számára. Ezeket nevezzük 'caching only' - csak cache-elő - névszervereknek. Általában ajánlatos minden lokális hálózaton legalább egy névszervert működtetni. Ha nincs 'láttató' feladat , akkor caching-only szerverre van szükség.
Láttató,
autoritatív szerverek
Ahogy már erről szó volt, ezek azok a név szerverek, melyeknek az (is) feladata, hogy bizonyos neveket ők mutassanak meg mások számára. A domain név-fa egy egyben delegált ágát, melyért egy szerver felelős, zónának nevezzük. Egy zónáért felelős névszerverek közt van egy kitüntetett, amelyen az adminisztátor a konfigurációt változtatja. Az (esetleges) többi ezt a zónát tükrözi. A kitüntetett szerverre elterjedt kifejezés az 'elsődleges', 'primary' a tükröző szerverekre pedig a 'másodlagos', 'secondary'. Újabban (elsősorban a 8. változatú BIND megjelenésének hatására) inkább a master és a slave neveket használják. A master és slave név azért szerencsésebb, mert nem keveredik a rezolver konfigurációknál megadható 'primary'/'secondary' szerverekkel. Sajnos a 'slave' szerver kifejezés is használatos már régebben és más értelemben: az olyan szerverekre mondjuk hogy 'slave', amelyik csak forwarderek közvetítésével érintkezik az internet nagyobb részével. Egy szerver lehet egy zónára 'master' egy másikra 'slave'. Valójában gyakori is, hogy két intézmény kölcsönösen 'slave' autiritatív szerver a egymás zónáira. A névfeloldás szempontjából a 'master' és a 'slave' szerverek között semmi különbség nincsen: egyformán autoritatív mindegyik. A névszerverek a név feloldás során bármelyikhez fordulhatnak. A valóságban a kód úgy működik, hogy a szerverek egy-egy zóna autoritatív szerverei közül igyekeznek azt kérdezni, amelyik gyorsabban válaszol, aminek érdekében egy ravasz algoritmust használnak: kezdetben mindegyik névszervert megkérdezik, mérik a válaszidőt, aztán azt preferálják, ami gyorsabban válaszolt, de a lassabb szerverek idővel újra szót kaphatnak, mert minden kérdésnél 'csökken a büntetésük'.
Egy névszerver gyakorlatilag kiegészítheti a
cache-ét más szerverek cache-ével, ha a
forwarder opciót használják a konfigurálásánál.
Ha pl. kicsi.valahol.hu gépen
a DNS konfigurációban megadják, hogy a
nagy.valahol.hu forwarder
legyen számára, akkor a kicsi-n
történő névfeloldás úgy
zajlik, hogy ha a kicsi cache-ében
nincs benne a kért név, akkor a kicsi DNS szerver mielőtt a világban
a név-fa hierarchiának megfelelő módon
elkezdene érdeklőni , megkérdezi
a nagy-ot. Ha annak a
cache-ében megtalálható a keresett rekord, akkor
válaszol, és így a kicsi gyorsan megtalálja
a választ. Elképzelhető, hogy egy-egy
intézménynél több kisebb szerver használ
egy közös nagyobb forgalmú forwardert. Például
nem csak a kicsi.valahol.hu,
hanem a pici.valahol.hu is a
nagy.valahol.hu-t. A több
irányból érkező, több kérés
hatására a nagy.valahol.hu-nak
nagy cache-e keletkezik.
Az olyan szervert, ami csak forwardert (esetleg többet) használ a nevek feloldására, slave szervernek nevezzük. Slave szerverre van szükség tűzfal mögött, ahol a szervernek módja sincs, hogy közvetlenül kilásson az internetre. Ahogy már említettük ez a fajta 'slave' fogalom nem keverendő össze a 'slave' fogalmával egy-egy zóna szempontjából: a forwarder(ek)re támaszkodó slave szerver korlátozott a látás szempontjából, egy-egy zóna slave szervere pedig az illető zóna mutatása, láttatása szempontjából.
A névszerverek az egyes zónák adatait általában egy-egy fájlban tárolják. A 'master' szerveren az adminisztrátor személy közvetlenül, vagy valamilyen program közvetítésével maga módosítja ezt a fájlt. A 'slave' szervereken a fájl a tükrözés eredménye.
A zónafájl rekordokból, RR-ekből (resource record) áll. Nagyon sok fajta rekordot tesznek lehetővé az RFC-kben megadott definíciók. A következőkben ezek közül ismertetjük a legfontosabbakat.
A rekordok formáját az RFC1035 határozza meg, és az a következő:
cimke ttl osztály típus adatok
A 'cimke' a domain rekord neve. Lehet üres, ilyenkor az előtte levő rekord cimkéje érvényes. A 'ttl' a rekordhoz tartozó time to live időt adja meg másodpercben. Nem kötelező paraméter. Ha elhagyjuk, akkor a zónára vonatkozó alapértelmezés lesz a rekordhoz tartozó érték. A következő paraméter értéke gyakorlatilag mindig IN, azaz internet osztály. Ez is elhagyható. A 'típus' mondja meg, hogy milyen fajta információról is van szó. Pl. IP cím (A rekord), name szerver információ (NS rekord) stb. Az 'adatok' mező a rekord típusától függő információt tartalmaz.
SOA - Start of Authority
rekord, zóna kezdő rekord
A
SOA rekord adja meg egy zónára vonatkozó közös
információkat. A rekord formáját egy
példán mutatjuk be:
valami.hu. SOA gep.valami.hu. mester.valami.hu. (
1999093001 ;Serial nr.
86400 ;Refresh
1800 ;Retry
604800 ;Expire
43200) ;TTL
A
cimke (valami.hu.) a
zóna neve. A SOA kulcsszó utáni első
paraméter a zónához tartozó elsődleges
szerver domain neve. A második paraméter egy e-mail
cím, melyet úgy kapunk, ha az első olyan .
karaktert, amit nem előz meg backslash (\) , at jelre, @-ra
cseréljük. A serial
nr. a zóna sorszáma. Arra szolgál,
hogy a slave (másodlagos) szerverek ellenőrizhessék,
hogy a náluk levő zóna tartalom nem avult-e el.
Akkor töltik le az master (elsődleges) szerverről
a zóna tartalmát, ha a náluk levő zóna
sorszám kisebb. Arra kell tehát vigyázni az
elsődleges szerver adminisztrátorának, hogy ez a
szám mindig növekedjen, ha valamit változtat, ha
új változat keletkezik a zónából.
Szokás ezt a sorszámot ÉÉÉÉHHNNVV
alakban megadni, ahol ÉÉÉÉ
az év négy jegyen, HH
a hónap két jegyen, NN
a nap két jegyen, VV a
napon belüli változat két jegyen ábrázolva.
Az ez után következő négy paraméter
mind másodpercben
megadott érték. Az első a refresh,
a frissítés idő azt mondja meg, hogy
mennyi időnként kell a slave szervereknek a master-től
megkérdezni, hogy a zóna sorszáma mennyi,
vagyis, hogy szükséges-e a zónát frissíteni
náluk. A retry idő
azt mutatja, hogy ha a frissítés nem sikerült,
akkor mennyi időt várjanak, mielőtt újra
próbálkoznának. Az expire
azt mondja meg, hogy ha nem sikerül a master-rel kommunikálniuk,
ennyi ideig szolgáltatják a zónát a világ
számára. A TTL érték lesz a zóna
rekordjaira érvényes alapértelmezés.
Figyelni kell rá, hogy észszerűen állítsuk be a zóna SOA rekordjában az idő értékeket. A legtöbb esetben az 1 napos (86400) refresh, 1 órás (3600) retry, 1 hetes (604800) expire és 1 napos (86400) TTL megfelelő. Ha gyors változás várható, akkor érdemes a TTL értéket kicsire venni. A dolog természetéből adódóan súlyos zavarokat okoz, ha az expire idő nem nagyobb mint a refresh: a másodlagos zóna nem fogja szolgáltatni az adatokat az idő egy részében.
A 8-as változatú Bind-nál a másodpercben értendő dimenzió nélkül megadott
számok helyett használhatunk emberek számára könnyebben kezelhető
mértékegységekben megadott számokat, ilyenformán:
1W2D3H
A W (week) heteket, D (day) napokat, H (hour) órákat jelent.
Ez a leggyakrabban használt rekord, amely arra szolgál, hogy egy domain névhez IP címet rendeljünk. Például:
masina A 190.111.222.3
Sokszor használt tulajdonságát látjuk itt
a zónafájlnak: nem írjuk ki egy domain (jelen
esetben a masina) teljes domain nevét, csak annak első
részét. A végére oda kell érteni
azt a vonatkoztatási rendszert, ahol éppen
vagyunk. Ezt először is maga az a zóna adja meg,
amire ez a fájl vonatkozik. Például ha a
valami.hu zónáról
van szó, akkor a 'masina'
a végére biggyesztett pont nélkül úgy
értendő, mint masina.valami.hu.
Ez a tulajdonság legtöbbször igen kellemes, mert
például egy 200 A rekordot tartalmazó zóna
esetében nem kell 200-szor megismételnünk a
zónában, hogy 'egyik.valami.hu.,
masik.valami.hu.' hanem elég
annyit írnunk 'egyik, masik'.
Vigyáznunk kell azonban, mert könnyen elfelejtekezhetünk
arról, hogy pontot kell tennünk a domain név
végére, ha azt teljes egészében kiirjuk
valahol. Figyeljük meg ebből a szempontból a SOA
rekordra felhozott példát fentebb.
NS
- Name Server, névszerver rekord
Ez
a rekord szolgál arra, hogy egy domain névszervereit
megadjuk. Ilyen módon a domain egy delegálási
pont. Példa:
osztaly NS gep.osztaly.valami.hu.
Ezzel a rekorddal deklaráljuk, hogy az 'osztaly' aldomain névszervere a gep.osztaly.valami.hu. Ajánlatos - bár technikai értelemben nem kötelező - legalább két névszervert megadni. Ilyen módon a zóna adatai akkor is elérhetők a világból, ha az egyik gép, vagy a hozzá vezető vonal valami miatt kiesne. A felsőbb szinten - példánkban a valami.hu zóna alatt -, nem látszik, hogy a szerverek közül melyik a master és melyik a slave. Szigorúan véve az NS rekordoknak csak a felsőbb szinten, az 'apuka' zónában van szerepe, indokolt azonban a zónában is felsorolni. Az NS rekord paramétere egy gép domain neve. Szükséges, hogy ehhez a névhez közvetlenül A rekord tartozzon. Elő-előfordul, de hibás CNAME rekorddal definiált domain nevet megadni.
Gyakori, hogy a delegált zóna egyik name szervere éppen
a zónában van, mint a fenti példában. A
gep.osztaly.valami.hu
rekordnak az osztaly zónában van a helye, de mégis
szükség van arra, hogy egy szinttel feljebb, a valami.hu
zónában is felsoroljuk, különben csapdába
kerülünk. Ezért fel kell vennünk egy nem oda
való A rekordot:
gep.osztaly A 190.1.2.3
Az ilyen, idegen A rekordot nevezik glue (ragadvány) rekordnak. Előfordul, hogy adminisztrátorok akkor is felsorolnak nem a zónába való A rekordot, amikor az nem egy onnan delegált aldomainban van, ez hiba. Semmi haszna és zavart okoz. Tehát például ha az osztaly.valami.hu zónának egy másik névszervere a mas.nevszerver.intezet.hu, akkor ehhez nem kell glue rekordot csatolni a valami.hu zónában, hiszen ennek a névszervernek az A rekordját ettől a delegálástól teljesen függetlenül lehet megtudni.
Ha valahova delegálunk egy zónát, akkor az ottani adminisztátorral meg kell beszélnünk, hogy azt folyamatosan szolgáltassa is. Ha ez nem történik meg, akkor beszélünk 'lame' delegálásról. Sokszor előfordul például amiatt, mert a delegált zóna slave szervere nevet változtat, vagy meg is szűnik, és erről elfelejtik értesíteni a felettes zóna gazdáit.
CNAME - Canonical Name,
kanonikus név rekord
Ez
a rekord arra való, hogy egy hostnak becenevet adjunk.
Például:
www CNAME gep
Ha
ez a rekord van mondjuk a www
CNAME ujdivat
valahol.hu zónában, az azt
mutatja, hogy a www.valahol.hu
egy másik neve a gep.valahol.hu-nak.
Nagyon hasznos az ilyen név például a következő
esetben: tegyük fel, hogy egy idő után a
gep.valahol.hu meg is szűnik,
és a szolgáltatást az ujdivat.valahol.hu
veszi át. Ilyenkor elég csak a CNAME rekordot
módosítani, így:
A
világ számára a valahol.hu web lapjai továbbra
is a www.valahol.hu gépen
lesznek elérhetők. Az is gyakori, hogy egy gép
több funkciót is ellát, és a funkciók
mindegyikéhez tartozik egy-egy CNAME rekord, ami ugyanarra a
gépre mutat. Például news.valahol.hu,
ftp.valahol.hu mind mutathatnak ugyanoda.
Mint látjuk, a CNAME rekord paramétere egy domain név. Általában ez a név már A rekorddá oldható fel. Megengedett, de nem ajánlatos a CNAME-ra mutató CNAME rekord.
MX
- Mail eXchanger, levelező szerver rekord
Ez a rekord szolgál arra, hogy egy domainba érkező levelek levelező szerverét kijelölje. A rekord formátuma egy példán:
valahol.hu. MX 10 masina.valahol.hu.
MX 20 mas.mashol.hu.
Ezek a sorok azt jelentik, hogy a valaki@valahol.hu
alakú címre érkező leveleket a
masina.valahol.hu, vagy a
mas.mashol.hu. gépekre
kell küldeni. Az MX rekordok első paramétere egy
szám, ami a rekord preferenciát jelenti. Kötelező
paraméter, de csak akkor van jelentősége, ha
több MX rekord tartozik ugyanahhoz a névhez: kisebb szám
nagyobb preferenciát jelent. Példánkban tehát
csak akkor fogják a levelező szerverek a
mas.mashol.hu-ra küldeni
a valahol.hu domainba szóló
leveleket, ha a preferáltabb masina.valahol.hu
nem elérhető. Lehetséges több MX
rekordot egyenlő preferenciával megadni. Ilyenkor
véletlenszerű, hogy melyikre érkezik be egy-egy
levél. Az MX rekord második paramétere egy
domain név. Fontos, hogy ehhez a névhez már A
rekord tartozzon. Nem megengedett olyan domain nevet magadni, ami
csak egy CNAME-ra, vagy másik MX-re mutat.
Az
MX rekord gyakori alkalmazása, amikor egy intézményben
egységes, egyszerűsített, és könnyen
megjegyezhető levélcímeket vezetnek be a
segítségével. Például a Firma
cégnél kovacs.janos@firma.hu
alakú levelezési címe lehet mindenkinek,
ha a firma.hu MX rekord egy -
akár időben változó - levelező
szerverre mutat, ahol aztán feloldják a levél
cím első részében a név aliast,
esetleg tovább küldik a levelet egy másik
szerverre.
Ez a rekord tetszőleges szöveges információt tartalmazhat. Példa:
modern TXT "Ez a gep mar megszunt"
A TXT rekord paramétere egyetlen, idézőjelek közé zárt ASCII karaktersorozat.
HINFO - Hardware information,
hardver információ rekord
Akárcsak a TXT rekord ez a rekord is emberi olvasásra szánt, egy számítógépről nyújt felvilágosítást. Példa:
masina HINFO VAX VMS-4.7
Mint látható, két paramétere van. Az első a hardver típust, a második az operációs rendszert szokta jelölni.
Ahogy arról már szó volt, nem csak név-cím,
hanem cím-név hozzárendelésre is szükség
van. Ezt a szolgáltatást elsősorban nem emberek,
nem is kliens programok, hanem szerver programok használják,
annak kiderítésére, hogy egy hozzájuk
érkezett IP csomag milyen domainhoz is tartozik. DNS
rendszerben az in-addr.arpa
domain alá tartozó ág szolgálja a cím-név
felosztást. Itt a zónák delegálása
az IP címtartomány egyes darabjainak megfelelően
történik. Példa:
140.in-addr.arpa. NS ...
Ez
a zóna a 140.x.y.z alakú
IP címek inverz domain név szolgáltatásánál
játszik szerepet. Ha egy intézmény egy C
osztályú címet kap, vagyis gazdálkodhat
pl. a 192.84.124.x alakú
címekkel, akkor célszerű, ha nála van a
124.84.192.in-addr.arpa zóna
elsődleges névszervere is. Ebben a zónában
vannak azután a PTR rekordok. Például:
22 PTR gep.valahol.hu.
A
PTR rekord egyetlen paramétere az a domain név, ami az
illető IP címhez tartozik. A paraméterként megadott domain név A
rekorddá kell forduljon az 'egyenes' feloldáskor.
Amikor egy domain-adminisztrátor - elterjedt kifejezéssel 'hostmaster' - egy gépnek, vagy valamilyen hálózati
interfésznek nevet, és IP címet oszt, fontos,
hogy gondoskodjon az inverz feloldásról is:
általában párhuzamosan van szükség
egy-egy A rekord és PTR rekord bejegyzésére. A
dolog természete miatt az 'egyenes' és az inverz zónák
nem járnak feltétlenül együtt. Ha az
osztaly.intezet.hu zónát
kezeljük, és gazdálkodunk egy IP címtartománnyal,
akkor nem nyilvánvaló, hogy mi is a kiosztott IP
címekhez tartozó inverz zóna, vagy hogy azt
egyáltalán mi kezeljük. Kezdő domain név
adminisztrátoroknál gyakori hiba, hogy elfelejtkeznek
az inverz domainról. A DNS hierarchikus szerkezetéből
következik azonban, hogy bárki számára
egyértelműen kideríthető, hogy ki is a
felelős az általunk osztott IP címekhez tartozó
in-addr.arpa zónáért. Neki kell azután
szólni, hogy a megfelelő bejegyzést végezze
el, vagy delegálja tovább a zóna egy darabját
nekünk. Például ha a 'host' parancsot használjuk
a DNS nézegetésre, és arra vagyunk kiváncsiak,
hogy kinek is kell bevezetni a 202.103.132.169 IP címhez
tartozó inverz rekordot, akkor a következő láncon
haladhatunk:
%host -t any 202.in-addr.arpa
202.in-addr.arpa NS NS.RIPE.NET
202.in-addr.arpa NS NS.TELSTRA.NET
202.in-addr.arpa NS NS.APNIC.NET
202.in-addr.arpa NS SVC00.APNIC.NET
202.in-addr.arpa SOA NS.APNIC.NET inaddr.APNIC.NET (
1999091501 ;serial (version)
86400 ;refresh period (1 day)
7200 ;retry interval (2 hours)
2592000 ;expire time (4 weeks, 2 days)
345600 ;defaultttl (4 days)
)
Tehát a 202.x.y.z alakú IP címekhez tartozó invez zónákat az ns.apnic.net gépen kezelik, és szolgáltatja még három másik name szerver.
Haladjunk tovább:
%host -t any 103.202.in-addr.arpa
103.202.in-addr.arpa NS ns.telstra.net
103.202.in-addr.arpa NS svc00.apnic.net
103.202.in-addr.arpa SOA ns.apnic.net inaddr.apnic.net (
1999081001 ;serial(version)
86400 ;refresh period (1 day)
7200 ;retry interval (2 hours)
2592000 ;expire time (4 weeks, 2 days)
345600 ;default ttl (4 days)
)
A 202.103.x.y alakú IP címek zónájának hazája ezek szerint szintén az ns.apnic.net.
És
itt:
%host -t any 132.103.202.in-addr.arpa
132.103.202.in-addr.arpa does not exist, try again
és:
%host -t any 169.132.103.202.in-addr.arpa
169.132.103.202.in-addr.arpa does not exist, try again
Vagyis a helyzet kulcsa annak a személynek a kezében
van, akit az inaddr@apnic.net
címen érhetünk el: vagy tovább kell
delegálnia megfelelő helyre a 132.103.202.in-addr.arpa
zónát, vagy neki kell bevezetnie a 169-es IP címhez
tartozó PTR rekordot.
A
klasszikus interneten az IP címeket A, B, és C osztályú
hálózati darabokban osztották, és amikor
egy intézmény egy címtartományt kapott,
pontosan meg lehetett mondani, hogy melyik
a.in-addr.arpa,
b1.b2.in-addr.arpa vagy c1.c2.c3.in-addr.arpa
zóna tartozik a kapott címtartományhoz. Ennek a
delegálását kellett az intézmény
adminisztrátorának kérnie, és ettől
kezdve könnyen kezelhette az egyenes és in-addr.arpa
zónáit. A CIDR (Classless Inter-Domain Routing)
elterjedésével gyakori, hogy egy-egy intézmény
például csak egy negyed részét kapja meg
egy C osztályú címnek. Az ilyen címtartományt
úgy szokás jelölni, hogy a legkisebb használható
cím után / jellel elválasztva megadjuk a
tartományt jellemző bitmaszk egyeseinek számát.
Például: 193.225.86.128/26 jelenti a 193.225.86.128-tól
193.225.86.191-ig terjedő címtartományt. Előfordulhat
ilyen módon, hogy egy C osztályú cím 4
vagy még több egymástól távol eső
intézmény között oszlik meg. Ha az ilyen
tartományhoz tartozó inverz domaint a hagyományos
módon szeretnénk kezelni, akkor minden intézménynek
egy központi helyen kellene a PTR rekordjait beiratni. Ez
bonyolult és kellemetlen. Sokkal jobb, ha - mint a klasszikus
esetben - minden intézmény saját maga
jegyezheti be a saját PTR rekordjait. A problémára
Geert Jan de Groot adott megoldást, és azt az RFC2317 írja
le. A megoldás a DNS technika szellemes alkalmazását
mutatja.
A darabokra szabdalt C osztályú címhez tartozó in-addr.arpa zónában nem
vezetünk be PTR rekordokat, viszont minden egyes rekordhoz bevezetünk egy
CNAME rekordot. Ez a CNAME rekord olyan domain névre mutat, ami a címet
birtokló intézmény adminisztrátora definiál. Például ha a 193.225.86.0
hálózatról van szó, akkor a 86.225.193.in-addr.arpa zónába bevezetünk 256
CNAME rekordot. Ezek jobb oldalán elvben tetszőleges domain név lehet, de
szokás olyat megadni, ami az illető címtartomány kezdetét és nagyságát is
jelzi, ilyenformán:
131.86.225.193.in-addr.arpa. CNAME 131.128/26.86.225.193.in-addr.arpa.
Az
egyes kiosztott IP címtartomány darabokhoz megfelelően
delegált in-addr.arpa-beli zónák tartoznak.
Például a fenti esetben:
128/26.86.225.193.in-addr.arpa. NS ns.intezmeny.hu.
Ilyen módon a C osztályú címhez tartozó
zónában a címek kiosztása után
egyszer s mindenkorra rögzíteni lehet a bejegyzéseket,
a kis címtartományt birtokló helyen pedig csak
arra van szükség, hogy az inverz zóna neve
c1.c2.c3.in-addr.arpa alak
helyett cim/maszk.c1.c2.c3.in-addr.arpa
alakú legyen. Ebbe a zónába aztán
éppen úgy kell PTR rekordokat felvenni mintha teljes C
osztályú címhez tartozna a zóna. Például:
131 PTR bagoly.intezmeny.hu.
Ha
ez a rekord a 128/26.86.225.193.in-addr.arpa.
zónában van, akkor a fenti CNAME rekorddal együtt
két lépcsőben feloldást ad a
131.86.225.193.in-addr.arpa domain
névre, melynek eredménye bagoly.inetzmeny.hu.
BIND - Berkeley Internet
Name Domain
BIND a neve az interneten leggyakrabban használt
DNS implementációnak. A program elsősorban
unix típusú gépeken fut, de van pl. NT-s
változata is. Fejlesztését az Internet Software
Consortium támogatja, és a BIND 'apukája', Paul
Vixie koordinálja. A BIND program forráskódban
is szabadon letölthető az ftp.isc.org
szerverről.
E sorok írásakor a BIND kurrens változata 8.2.2. Használatosak azonban ennél sokkal régebbi változatok is. Jelentős ugrást jelentett 1998-ban a 4.9.x változatok után a 8.x változatok megjelenése. Ekkor a konfigurációs fájl szintaxisa is, a fő konfigurációs fájl neve is megváltozott.
Ezen
változatok konfigurálásának archimedeszi
pontja az /etc/named.boot fájl. Ebben kell leírni azt,
hogy milyen zónákra elsődleges vagy másodlagos
a szerver, és hogy a zónák milyen fájlokban
tárolódjanak. Például:
;
tipus domain source
;
primary valahol.hu valahol.zona
primary 1.2.199.in-addr.arpa inverz.zona
secondary amicus.hu 192.84.3.4 amicus.zona
Láthatjuk, hogy a primary kulcsszó után két paramétert kell megadnunk: a zóna nevét, és a fájlt, ami a zóna adatait tartalmazza. A secondary kulcsszóhoz három paraméter tartozik: a zóna neve, a név szerver(ek) ami(k)ről a zónát tükrözni kell, és a fájlnév, ahova a tükrözött adatokat mentjük.
A 4.9.x konfigurációk fontos sorai még:
directory /var/named
cache . root.cache
A directory kulcsszó után megadott könyvtárhoz relatívan helyezkednek el a konfigurációban megadott fájlok.
A cache direktíva arra szolgál, hogy a gyökér névszerverek neveit és címeit tartalmazó fájlt megadjuk. A névfeloldás - a szerver látó funkciója -, úgy fog zajlani, hogy ebből a fájlból veszi a szerver a root szerverek adatait. A root szerverek száma egyre bővül. E sorok írásakor 13 névszerver autoritás az interneten a . zónára. Fontos, hogy a root név szerverek listáját naprakészen tartsuk. A mindenkori lista megszerezhető a DNS segítségével. Ha például a host parancsot használjuk, akkor a következő parancs a friss.cache fájlba teszi az aktuális listát:
host -v -t ns -l . >friss.cache
A
DNS gyökeréért felelős névszerverek
listája letölthető ftp-vel is például
az ftp.internic.net szerverről:
ftp://ftp.internic.net/domain/named.root
A
nyolcas változatú BIND-ok konfigurálásának
archimedeszi pontja az /etc/named.conf
fájl. Ennek sokkal bonyolultabb lehet a szerkezete,
árnyaltabb feltételek megfogalmazására
ad módot, mint egy 4.x konfiguráció. Ha valaki
4.x változatról 8.x-re akar áttérni,
a named.boot fájl helyett az új szintaxisú
named.conf-ra van szüksége. A 8-as disztribúció
tartalmaz egy perl scriptet, ami automatikusan konvertál
egy named.boot-ot named.conf-ra. Persze egy ilyen konfiguráció
messze nem meríti ki az összes lehetőséget
a lehetséges, és hasznos finomságokat illetően.
Amint láttuk, a named.boot/named.conf fájl csak a
kiindulási pontja a konfigurációnak: a tényleges
DNS rekordok ettől különböző zóna
fájlokban vannak. Ezek formátuma nem változott,
nem is nagyon változhat: ami abban van, azt RFC írja
le, nem implementációs kérdés.
A következőkben ismertetjük a 8.x konfiguráció néhány elemét.
Ezzel
az utasítással a konfiguráció egészére
állíthatunk be tulajdonságokat,
alapértelmezéseket. Példa:
Options
{
directory "/usr/local/named";
named-xfer "/usr/local/sbin/named-xfer";
notify yes;
check-names master fail;
check-names slave warn;
check-names response ignore;
recursion yes;
transfers-in 20;
allow-transfer {"amici";};
allow-query {"anybody"};
listen-on 192.84.225.2;
}
A directory opció egy könyvtárra mutathat. A konfigurációban szereplő fájlnevek ehhez a könyvtárhoz relatívan értendők.
A named-xfer opciónak akkor van jelentősége, ha szerverünk slave (másodlagos) bizonyos zónákra. Ilyenkor a named-xfer opcióval annak programnak a nevét adhatjuk meg, amelyik a zónatranszfert végzi.
A notify egy új, és igen hasznos elem a 8. BIND-okban. Mód van arra, hogy a slave szerverek azonnal értesítést kapjanak, ha a zóna változott. Így nem kell kivárni amíg a SOA rekordban meghatározott 'refresh' értéknek megfelelő időzítés lejár, a slave szerverek azonnal kezdeményezhetik a frissítést. Persze ez feltételezi, hogy a slave olyan BIND-ot futtat, ami ezt támogatja. Önmagában ez a tulajdonság is indokolja, hogy ne futtassunk 4.x változatú BIND-ot, hanem térjünk át frissebb változatra.
A check-names opció azt szabályozza, hogy ha a konfigurációs hibával szembesül a program, hogyan viselkedjen. Külön lehet szabályozni, mit tegyen, ha a saját master (elsődleges) zónáiban, a slave (másodlagos) zónákban, vagy egy kérdésre adott válaszban talál hibát. Mindegyik esetben három értéket lehet megadni:
Ajánlatos legalább 'master' zónákra beállítani a 'fail' értéket. Így ha elrontjuk a zónafájlt, akkor szerverünk egyáltalán nem szolgáltatja, ezáltal hamar felfedezzük a hibát, és módunk lesz kijavítani.
A recursion opció azt határozza meg, hogy szerverünk csak láttat (az autoritatív zónákról nyújt információt), vagy hajlandó klienseknek kérdéseket megválaszolni a többi DNS szerverrel való kommunikáció révén. A TLD-ket szolgáltató szerverek általában nem rekurzívak.
A transfers-in, transfers-out opciókkal azt szabályozhatjuk, hogy egy időben hány zónatranszfer működhessen be, illetve kifele.
Az
allow-transfer opcióval meghatározhatjuk, hogy
kinek engedjük meg egész zónák elvitelét.
Azoknál a zónáknál van ennek jelentősége,
amelyekre autoritatívak vagyunk. Természetesen meg kell
engedni a slave zónáknak, hogy a master-től
elvigyék a zónát. Ezen kívül azonban
megtilthatunk minden zónatranszfert. Régen, amikor nem
volt olyan sok a visszaélés az interneten, minden name
szerverről le lehetett tölteni bárhova a zónákat.
Ezen alapulnak például az internet host count-ok és
statisztikák: az internet bármely pontjáról
meg lehet(ett) csinálni, hogy a root szerverektől
kezdve bejárja egy program az egész név-fát,
minden zónáról zónatranszfert kér,
és például összeszámlálja az
A rekordokat (ez a host count statisztika). Amikor ezek a sorok
íródnak nagyon sok name szerver adminisztrátor
korlátozza a zónatranszfert, és így
kétes eredménnyel járna, akár csak a .hu
alatti A rekordok összeszámlálása is. Az
allow-transfer opció paramétere egy acl (access control
list), egy címlista. A címlistában
hálózatokat, IP címeket sorolhatunk fel
ilyenformán:
acl
amici {
199.2.2.4;
192.3.4.5;
195.2.3/24;
};
Az első két sor két IP címről - a slave-ekről -, engedi meg a
zónatranszfert. A harmadik sorban a /24 egy bitmaszkot jelent: a
193.2.3. hálózat bármely gépének megengedjük a zónatranszfert. Az így
definiált lista nevére aztán hivatkozhatunk más utasításokban
(pl. options/allow-transfer, zone ). Az acl
utasításnak azonban meg kell előznie a névre való hivatkozást.
Az allow-query opcióval korlátozhatjuk, hogy honnan jövő kéréseket válaszoljon meg szerverünk. Paramétere ennek is egy címlista.
Az options utasításban megadott 'allow-transfer' és 'allow-query' opciót az egyes zónák definiálásánál hasonló szintaxisú utasítással felülbírálhatjuk.
A listen-on opciónak akkor van jelentősége, ha több IP címe van szerverünknek: meghatározhatjuk, hogy melyik IP címekre érkező kérdésekre válaszoljon. Alapértelmezésben mindegyiken elérhető a DNS szerver.
A
4.x konfigurációnál használt 'primary' és
'secondary' és 'cache' utasításokat a zone utasítás
váltotta fel. Példák:
zone valami.hu {
type master;
file "valami.hu";
allow-transfer {"amici";};
};
zone mas.hu {
type slave;
masters { 192.2.3.4;
193.4.3.2;
}
file "sec/mas.hu";
}
zone "." {
type hint;
file "root.hints";
};
A
valami.hu-ra elsődleges
(master) a mas.hu-ra
másodlagos (slave) szerverek vagyunk. A valami.hu
zónát a valami.hu
fájlban kell prezentálnunk a szervernek. A mas.hu zónát
a szerver a sec alkönyvtár
mas.hu nevű fájljába kérjük. A
valami.hu zónánál
felülbíráltuk az 'options'-ban
megadott alapértelmezését a zónatranszfer engedélyezésnek: itt csak az 'amici'
nevű címlista tagjainak engedjük meg az átvitelt.
A mas.hu zónánál két 'master' szervert is
felsoroltunk. Ezek közül értelemszerűen
(legalább) az egyik szintén 'slave', vagy ugyanannak a
'master' szervernek két különböző IP
címéről van szó. A 'masters' utasításban
megadott IP címek sorrendje prioritást jelent:
elsősorban az elsőről szinkronizálja a
szerver a zónát, ha az nem sikerül, akkor megy
tovább a listán. Általában nem érdemes
több IP címet megadni, de hasznos lehet, ha komoly esély
van arra, hogy az elsőről nem sikerül
szinkronizálni. A gyökér szerverekre vonatkozik a 'hint' típusú
zóna. Az itt megadott fájl-ba (root.hints) tegyük a root name
szerverekre vonatkozó NS és A rekordokat.
A DNS adatok lekérdezésének klasszikus eszköze az nslookup. Ez a program szinte minden operációs rendszernek szabványos része. Vannak azonban szabadon terjeszthető alternatívái, amiknek talán kényelmesebb a felhasználói felülete, és a DNS kérdezésen kívül sok mást - például hibafelderítést - is közvetlenül támogatnak.
Host
Ennek a programnak több változata is elterjedt. Igen jó, sokat tudó és folytonosan fejlődő az Erik Wassenar féle. Kurrens változata letölthető az ftp.nikhef.nl-ről. Érdemes letölteni és installálni az friss változatot akkor is, ha operációs rendszerünk már tartalmazná a program valamely változatát. A BIND disztribúcióval is jön egy változat, de általában az sem elég friss.
A Dig hasonló célokat szolgál, mint a host. Ízlés és szokás kérdése, hogy ki melyiket használja.
Grafikus DNS adminisztációs
segédletek
Felmerül az igény, hogy ne kézzel editáljuk a DNS konfigurációs fájlokat, hanem pl. egy grafikus felületen át. Erre több megoldás is készült. Egyik ezek közül a Webmin. Ez több rendszeradminisztrációs feladatra - többek közt DNS adminisztációra - alkalmas web-es felületet nyújtó eszköz. Otthona: http://www.webmin.com/webmin/
Megjegyzendő, hogy az ilyen eszköz nem pótolja a hozzáértést.
Regisztrálás a
.hu TLD és a .hu alatti közcélú SLD-k alatt
A .hu alatti regisztálás feltételeit e sorok írásakor (1999. november) az Internet Szolgáltatók Tanácsa szabályozza. Létrejött néhány közcélú második szintű (SLD) domain: org.hu, co.hu, info.hu stb. Az ezek alatti és a .hu alatti domain név igénylésről részletes tájékoztató olvasható a www.nic.hu web lapokon. A lényeg az, hogy van egy sor szolgáltató, akiknél egyformán be kell tartani néhány formai és technikai szabályt, de a szolgáltatás díját a szolgáltatók önállóan, egymással versenyben állapítják meg.
Az egyik formai szabály, hogy .hu alatt csak olyan nevet lehet regisztálni, ami az igénylő neve, nevének rövidítése vagy valamilyen védjegye.
Két fő technikai szabály:
Példák
Néhány példa konfigurációs fájl következik, a sorok között
magyarázatokkal.
Named.conf fájl csak látó, nem láttató (caching-only) szerver számára:
Named.conf láttató szerver számára:
options {
directory "/usr/local/named";
recursion yes;
};
zone "." {
type hint;
file "root.hints";
};
zone "0.0.127.in-addr.arpa" {
type master;
file "127.0.0";
};
A 0.0.127.in-addr.arpa zónára a következő fájl
elegendő:
/*
Elsődleges a valahol.hu és a 193.111.222
C osztályú címtartomány inverze számára, másodlagos
a mas.hu zóna számára. Szükséges fájlok még:
root.hints - a root szerverek adataival
valahol.hu - a szükséges NS, A, stn. rekordokkal
193.111.222 - a szükséges PTR rekordokkal
127.0.0 - a loopback hálózat számára
*/
options {
directory "/usr/local/named";
recursion yes;
notify yes;
check-names slave warn;
check-names master fail;
allow-transfer {"slaves";};
};
/* csak két címről engedünk meg zónatranszfert: */
acl "slaves" {
193.222.111.1;
193.111.222.5;
};
zone "." {
type hint;
file "root.hints";
};
zone "0.0.127.in-addr.arpa" {
type master;
file "127.0.0";
};
zone "valahol.hu" {
type master;
file "valahol.hu";
};
zone "222.111.193.in-addr.arpa" {
type master;
file "193.111.222";
};
zome "mas.hu" {
type slave;
masters { 193.111.222.5;}
file "sec/mas.hu";
};
@ SOA ns.valahol.hu. hostmaster.valahol.hu. (
1999091001 ; Serial
86400 ; Refresh
7200 ; Retry
604800 ; Expire
86400) ; Minimum TTL
NS ns.valahol.hu.
1 PTR localhost.
A valami.hu fájl lehet ilyen:
@ SOA ns.valahol.hu. hostmaster.valahol.hu. (
1999091001 ; Serial
86400 ; Refresh
7200 ; Retry
604800 ; Expire
86400) ; Minimum TTL
NS ns.valahol.hu.
NS ns.mas.hu.
ns MX 10 masina.valahol.hu.
masina A 193.111.222.1
ns A 193.111.222.3
www CNAME masina
A 193.111.222 fájl lehet ilyen:
@ SOA ns.valahol.hu. hostmaster.valahol.hu. (
1999091001 ; Serial
86400 ; Refresh
7200 ; Retry
604800 ; Expire
86400) ; Minimum TTL
NS ns.valahol.hu.
NS ns.mas.hu.
1 PTR ns.valahol.hu.
3 PTR masina.valahol.hu.
DNS-sel kapcsolatos RFC-k. Elérhetők például itt: ftp://ftp.sztaki.hu/pub/nic/rfc
News csoportok:
Ez
a news csoport a bind-users@isc.org lista tükörképe.
A
lista archívuma:
http://www.isc.org/ml-archives/bind-users/index.html
A bind lapjai: http://www.isc.org
A
Bind Operations Guide, a BOG. Része a Bind disztribúciónak, de letölthető
külön is:
http://www.dns.net/dnsrd/docs/bog
DNS-sel kapcsolatos információk: http://www.dns.net
Kitűnő és olvasmányos könyv a
DNS-ről:
Cricket Liu & Paul Albitz: DNS and BIND
O'Reilly kiadó
A .hu alatti regisztrálásról: http://www.nic.hu
A linux disztribúciók DNS HOWTO-ja minden disztríbúciónak része. Letölthető pl. innen: ftp://ftp.kfki.hu/pub/linux/sunsite.unc.edu/docs/HOWTO/DNS-HOWTO