A nyelv meglévő eszközökre lett alapozva: C, sed, awk és sh programokra. Szerintem a LISP ismerete is sokat segíthet a listakezelések megértésében.
Perl-ben csak a számítógép hardware korlátai érvényesülnek: egy teljes file-t képes beolvasni egy string változóba (ha van elég memória), tetszőleges mélységű rekurzió futtatható benne (ha van türelmünk és memóriánk). Asszociatív tömbök elérését hash táblákkal gyorsítja (ami meglepően hatékony programok írását teszi lehetővé). Nagyon gyors és rugalmas mintaillesztő algoritmusa van szövegek keresésére és cseréjére (eredetileg szövegfájlok feldolgozására találták ki, mint azt a neve is mutatja: Practical Extraction and Report Language). Képes bináris adatokkal is dolgozni, és ezekből bonyolult adatstruktúrákat felépíteni. Az adminisztrációs feladatok megkönnyítésére az asszociatív tömbökhöz adatbázis fájl-okat rendelhetünk, melyek szerkezetét egy gyakorlott programozó maga is megadhatja.
Az 5-ös verziótól kezdve már használhatjuk a moduláris programozást támogató nyelvi konstrukciókat, sőt már Objektum Orientált eszközöket is.
A Perl-ben setuid programok sokkal biztonságosabban írhatók, mint C nyelvben az adatfolyam követését biztosító funkciók miatt (ld.: -T kapcsoló). Elkerülhetünk egy csomó egyszerű hibát, amit a C programban csak debuggolással fedeznénk fel. Egyszerűen sokkal jobb a fejlesztési idő/futtatási idő arány, ha egy ritkán használt, vagy futási időben nem kritikus (pl. CGI program) program írásánál. Szerintem akkor is érdemes ehhez a nyelvhez fordulni, ha egy shell script-ekből és C programokból álló keveréket szeretnénk létrehozni, vagy csak tesztelni szeretnénk egy ötletünket, amit - ha beválik - persze később megírhatunk C-ben.
Ez a leírás UNIX rendszert használó gépeken használható fel igazán. A konkrét nyelvi részek a DOS, OS/2 és Windows alatt futó Perl interpreterekre is igaz, de a környezetfüggő részek és a példák csak UNIX alapú rendszereken mennek.
ennyit a "rövid" összefoglalásról...