,,Senki nem használja majd, ha ingyenes, mert az azt jelenti, hogy nem kaphat segítséget.''
,,Pénzt kell kérned a programért, hogy ki tudd fizetni azt, hogy legyen hozzá segítség/támogatás''
Ha az emberek szívesebben fizetnének a GNU + szolgáltatásért, mint azért, hogy a GNU-t ingyen kapják szolgáltatás nélkül, akkor egy olyan cég, ami csak szolgáltatást nyújtana, az ingyen GNU mellé profitképes lenne.
Meg kell különböztetnük a támogatás két formáját, a valódi programozói munkát, és a puszta kisegítést/kézenfogást. Ez előbbi olyan, ahol nem hagyatkozhatunk a szoftvereladóra. Ha a problémád nem jelentkezik sok embernél, a kereskedő azt fogja mondani, hogy menj a pokolba.
Ha a cégednek szüksége van megbízható támogatásra, az egyetlen út, ha megvan az összes forrásod és eszközöd. Ekkor alkalmazhatsz egy ráérő embert, hogy oldja meg a problémát, így nincs szükséged arra, hogy bárki is megszánjon. A Unix forrásokkal együtti ára ezt a legtöbb üzlet számára nem teszi lehetővé. A GNU-val ez egyszerű lesz. Persze meglehet, hogy nem lesz ráérő megfelelő személy, de ez a probléma már nem hárítható a terjesztői szerződésekre. A GNU nem oldja meg a világ összes gondját, csupán néhányukat.
A felhasználók másik csoportja az, akik nem tudnak semmit a gépekről, és segítő kezekre van szükségük, amelyek olyan dolgokat oldanak meg, amit maguk is könnyen meg tudnának oldani, csak nem tudják hogyan.
Az ilyen szolgáltatásokat olyan cégek biztosíthatnák, amelyek csak a ,,kézenfogást'' és a ,,javítást'' árulnák. Ha az igaz, hogy a felhasználó inkább olyan termékre költi a pénzét, amihez szolgáltatás is jár, akkor olyan szolgáltatásra is költi majd, ahol a termék ingyenes. A szolgáltatók aztán árban és minőségben versenyeznének, és a felhasználó nem volna egy céghez kötve. Miközben a közülünk valók, akiknek nincs szükségük a szolgáltatásra, ingyen használhatnák a programot.
,,Sok embert nem érhetsz el reklám nélkül, és hogy ezt kifizethesd, pénzt kell kérned a programért.''
,,Ingyen programokat hülyeség reklámozni.''
Sok nagyon olcsó formája van a publikusságnak, ezek használhatók arra, hogy sok felhasználót informáljunk egy olyan dologról, mint a GNU. Persze az is igaz lehet, hogy több minigép használót érhetük el reklámmal. Ha ez valóban így van, egy olyan üzlet, ami azt a szolgáltatást reklámozza, hogy a GNU-t lemásolja egy bizonyos összegért, annak sikeresnek kell lennie annyira, hogy a reklámot és még többet kifizessen. Ezen az úton, csak azon felhasználók fizetnének, akik a reklám előnyeiből részesülnek is.
Másrészről, ha sok ember megkapja a barátaitól a GNU-t, és a fent említett cégek nem sikeresek, ez azt mutatná, hogy a hirdetés nem volt igazán szükséges ahhoz, hogy a GNU terjedjen. Miért van az, hogy a szabad piac szószólói nem akarják, hogy a szabad piac dönthesse ezt el?
,,A cégemnek egy bejegyzett operációs rendszerre van szüksége, hogy az élvonalba kerüljön.''
A GNU kiemeli az op. rendszereket a verseny birodalmából. Nem lesz élvonal ezen a téren, de versenytársaid sem lesznek képesek eléd kerülni. Te és ők más téren fogtok versenyezni, és kölcsönösen jól jártok majd. Ha a te üzleted operációs rendszereket ad el, nem fogod szeretni a GNU-t, de ez neked kellemetlen. Ha mással foglakozol, a GNU megspórolja neked azt, hogy költséges op. rendszer fejlesztésekbe fogj. Azt szeretném látni, hogy a GNU fejlesztését gyártók és felhasználók ajándékokkal segítik, és így mindenkinek a költségei csökkenének.
,,A programozók nem érdemelnek jutalmat kreativitásukért?''
Ha valami jutalmat érdemel, az a társadalmi közreműködés. A kreativitás lehet társadalmi közreműködés, de csak akkor, ha az eredményeket a társadalom ingyen használhatja. Ha a programozókat meg kell dícsérni a kreatív és újító programokért, akkor, hasonló okokból, meg kell büntetni őket, ha korlátozzák ezen programok használatát.
,,Nem szabad a programozónak jutalmat kérni a kreativitásáért?''
Semmi rossz nincs abban, hogy azt akarjuk, hogy a munkáért fizessenek, vagy abban, hogy az egyén a maximális jövedelemre törekszik, addig, amíg az egyén nem használ destruktív mértéket. De a mai mértékek destruktívak.
Azáltal pénzt kicsikarni a program felhasználóitól, hogy korlátozzuk a proggy használatát destruktív, mivel a korlátozások csökkentik a program felhasználásának gyakoriságát és módjait. Ez pedig csökkenti azt a vagyont, amit az emberiség a programtól szerezhet. Ha a korlátozás szándékos, akkor az ártalmas következmények szándékos destrukciónak nevezhetők!
Az ok, hogy a jó polgár nem destruktív annak érdekében, hogy gazdagabb legyen, az az, hogy ha mindenki így tenne, akkor mindannyian szegényebbek lennénk a kölcsönös destruktivitás miatt. Ez a Kant-i etika, vagy az Arany Szabály. Mivel nem szeretem annak a következményeit, hogy mindenki információt rejteget, azt kell, hogy mondjam, ez rossz az egyén számára. Az az iránti vágy, hogy valaki meg legyen jutalmazva kreativitásáért, nem ok arra, hogy a világot akár csak ennek a kreativitásnak a darabjától is megfossza.
,,Nem fognak a programozók éhezni?''
Azt válaszolhatnám, hogy senkinek nem kell programozónak lennie. Sokunk nem tud úgy pénzt keresni, hogy az utcán állva grimaszokat vág. De nem is vagyunk rákényszerítve, hogy ezt tegyük, és éhezzünk. Mi valami mást teszünk.
Ez azonban egy rossz válasz, mert arra enged következtetni, hogy egy program tulajdonjoga nélkül, a programozóknak vsz. egy fillért sem szabad fizetni. Feltehetőleg ez minden vagy semmi.
A valódi ok, hogy a programmerek nem fognak éhezni az, hogy lehetőség lesz arra, hogy megfizessék őket programozás okán, de nem ennyire, mint most.
A másolás korlátozása nem az egyedüli üzlet a szoftverben. Ma ez a legáltalánosabb, mert ez hozza a legtöbb pénzt. Ha ezt megtiltanák, vagy a vevők megtagadnák, a szoftverüzlet más forrásokra alapozna, amelyeket ma még kevésbé használnak. Mindig rengeteg módja van egy üzlet megszervezésének.
Valószínűleg a programozás nem lesz annyira jól jövedelmező az új alapokon, mint ma. De ez nem érv a változtatás ellen. Az nem igazságtalanság, hogy az ügynökök annyit keresnek, amennyit. Ha a programozók is így tennének, az sem volna igazságtalanság, (Gyakorlatilag még többet keresnének.)
,,Az embernek nincs joga, hogy irányíthassa, mire használják a kreativitását?''
,,Az egyén gondolatainak az irányítása'' valódi hatalmat ad az ember életének irányítására; és ezt általában arra használják, hogy az életét megnehezítsék.
Akik a szellemi tulajdonjogokat alaposan (mint a jogászok) tanulmányozták, azt állítják, hogy nincs valódi jog a szellemi tulajdonra. Azok a feltételezett szellemi tulajdonjogok, amelyeket a kormány elismer, egyedi alkalmakkor lettek létrehozva, speciális célokkal.
Például, a szabadalmak azért jöttek létre, hogy az újítókat arra ösztönözzék, hogy újításaikról a részleteket is elárulják. Ennek célja a társadalom segítése volt, nem pedig az újítók segítése. Abban az időben, a szabadalom 17 éves élete, rövid volt a fejlődés sebsségéhez viszonyítva. Mivel a szabadalom egy gyárosok közötti dolog, amiből a licenszszerződés költsége és ennek megkötésével járó erőfeszítés kisebb, mint a termelés beindítása, a szabadalmak nem ártanak túl sokat. Általában nem gátolják a legtöbb szabadalmaztatott termékeket használót.
A copyright ötlete nem létezett a régi időkben, amikor a szerzők gyakran másolták más szerzők műveit. Ez a gyakorlat hasznos volt, és ez volt az egyetlen módja annak, hogy sok szerző műve akárcsak részben fentmaradt. A copyright rendszer kifejezetten azért jött létre, hogy a szerzőség intézményét támogassa. Abban a közegben amire kitalálták (könyvekre), amelyeket gazdaságosan csak nyomdában lehetett másolni - nem tett nagy kárt, és nem akadályozott sokakat a könyvek elolvasásában.
Az összes szellemi tulajdonjog csak engedély, amit a társadalom adott, mert helyesen vagy helytelenül azt gondolta, hogy az egész társadalom jól jár majd, ha ezeket az engedélyeket odaajándékozza. De bármely gyakorlati szituációban, meg kell kérdeznünk, jól járunk-e mi azzal, hogy odaadunk egy ilyen engedélyt. Milyen tevékenykedést engedünk meg ezáltal az egyénnek?
A programok esete nem hasonlítható a száz év előtti könyvekéhez. Az a tény, hogy a programok másolása a legkönnyebben szomszédról szomszédra másolás, az a tény, hogy a program forrás és tárgykódja különböző, és az a tény, hogy a programot inkább használják és nem olvassák vagy élvezik, olyan helyzetet eredményez, hogy az a személy, aki a ,,copyrightot'' erőlteti, árt a társadalomnak, mind anyagilag, mind pedig szellemileg; amit az egyénnek nem volna szabad megtennie, tekintet nélkül arra, hogy a törvény megengedi ezt neki vagy nem.
,,A verseny jobbá teszi a dolgokat.''
A verseny egy mintája a futás: azzal, hogy megjutalmazzuk a győztest, arra bátorítunk mindenkit, hogy gyorsabban fusson. Ha a kapitalizmus valóban így működik, jó munkát végez, de azok, akik felteszik, hogy mindig így működik, tévednek. Ha a futók megfeledkeznek a díjról, és csak a győzelemre törekszenek, mindegy, hogy hogyan, lehet, hogy más stratégiákat találnak majd - mint pl. megtámadják a többi futót. Ha a futók ökölharcba kezdenek, mindannyian későn érnek célba.
A szabadalmaztatott és titkos programok a futók morális megfelelői. Szomorú ezt mondani, de az egyetlen döntőbíró, úgy tűnik nem ellenzi a harcot; csupán megregulázgatja őket, (,,minden tíz méteren max. egy ütés.''). Valójában ki kellene állítania, és megbüntetni őket, már azért is, hogy egyáltalán harcolni próbálnak.
,,Nem fog mindenki felhagyni a programozással anyagi ösztönzés nélkül?''
Valójában sok ember abszolút nem az anyagi ösztönzésért programozik. A programozásnak van egy ellenállhatatlan csodálatossága néhány ember számára, általában azok számára, akik amúgy is a legjobbak. Nincs hiány profi zenészekben sem, akik annak ellenére ezt művelik, hogy reményük sincs ilyen módon megélni.
De annak ellenére, hogy gyakran is kérdezik, ez a kérdés nem illik a szituációra. Az, hogy fizetnek a programozóknak, nem fog eltűnni, csupán kevesebbet kapnak majd. Azaz a helyes kérdés, hogy fognak-e kevesebbért programozni? Tapasztalataim azt mutatják, hogy fognak.
Tíz évvel ezelőtt a világ sok legjobb programozója az AI laborban dolgozott, kevesebb pénzért, mint amit bárhol máshol megkereshettek volna. Sokan nem anyagi elismerést kaptak: hírnevet és megbecsülést például. És a kreativitás amúgy is boldogít, ez önmaga jutalma.
A legtöbbjük elment, amikor kapott egy lehetőséget, hogy ugyanilyen érdekeset dolgozzon egy csomó pénzért.
Amit a tények mutatnak, az az, hogy az emberek más okokból programoznak, mint pusztán gazdagságért; de ha megvan annak az esélye, hogy sok pénzt is keressenek, jönnek, és kérik majd a jó fizetést. A rosszul fizető cégek nem szerepelnek jól a versenyben a jól-fizetők mellett, de nem kell, hogy túl rosszul járjanak, ha a jól-fizetőket száműzik.
,,Nagy szükségünk van a programozókra. Ha azt kérik, hogy ne segítsünk szomszédainkon, fejet kell hajtanunk.''
Soha sem vagy annyira reménytelen helyzetben, hogy egy ilyen kérést teljesítened kelljen. Emlékezz arra: milliókat a védelemre, de egy fillért se rablásra!
,,A programozóknak meg kell élni valahogy.''
Rövid távon ez igaz. Habár, rengeteg útja van annak, hogy a programozók megéljenek anélkül, hogy a program használatának jogát adnák el. Ez az út most a szokásos, mert a programozónak és az üzletembernek a legtöbb pénzt hozza, és nem azért, mert ez a megélhetés egyetlen útja. Könnyű más utakat találni, ha akarjuk azt. Itt van erre számos példa.
Az új gépet bevezető gyártó fizetni fog azért, hogy az operációs rendszert az új hardverre átvigyék.
A tanítási, segítségnyújtási és karbantartási szolgáltatások szintén alkalmazhatnak programozókat.
Az új ötletekkel rendelkező emberek terjeszthetnék a programot mint freewaret, adományokat kérve az elégedett felhasználóktól, vagy segítséget árulnának. Találkoztam már olyan emberekkel, akik sikeresen dolgoznak így.
Hasonló igényű felhasználók csoportokat alakíthatnak, és szerződést köthetnek programozó cégekkel, akik olyan programot írnának, amit a csoport tagjai használni szeretnének.
Mindenfajta fejlesztés megalapozható egy Szoftveradóval:
Tfh, mindenkinek, aki gépet vásárol, egy adott x százalékát az árnak szoftveradóként kell befizetnie. A kormányzat ezt egy ügynökségnek adná, mint például az NSF (National Software Foundation), ami azt fejlesztésre költené. De ha a felhasználó adományoz szoftverfejlesztésre, akkor nem kell adót fizetnie, és hitelpontot kap. Így annak a projectnek adományozhat, amit ő választ, nem titkolva, hogy a majdani eredményeket használni tudja.
Egészen addig adakozhat, amíg annyi hitelpontja nincs, hogy nem kell adót fizetnie.
A teljes adóösszeget az adófizetők szavazása dönthené el, amit az össz. jövedelem arányában súlyoznának.
A következmények:
Az a hosszútávú törekvés, hogy a programok ingyenesek legyenek, egy lépést jelent a bőség világa felé, ahol senkinek sem kell majd nagyon keményen dolgozni a megélhetéséért. Az emberek annak szentelhetik magukat, ami örömöt okoz, mint pl. a programozás, miután a szükséges heti tízórás feladatokat - mint pl. a törvényhozás, családi tanács, robotjavítás és aszteroida előrejelzés - elvégezték. Nem lesz majd szükség arra, hogy a megélhetéshez programozni kelljen.
Már most is nagyban csökkentettük a munka összes mennyiségét, amit a társadalomnak el kell végeznie az adott produktivitás mellett, de csak kevés vált ezek közül a munkás számára kellemes munkává, mert sok inproduktív tevékenység szükséges a produktív tevékenység eléréséhez. Ennek fő oka a bürokrácia és a versenyellenes harc. A szabad szoftver nagyban csökkenteni fogja az ilyen haszontalan tevékenységeket a szoftvertermelésben. Meg kell ezt tennünk, annak érdekében, hogy a technika eredményeinek és a produktivitás felhasználásával kevesebbet kelljen dolgoznunk.
Copyright 1985. Richard M. Stallman
Mindenkinek engedélyezett, hogy ezt a dokumentumot a kapott formában bármilyen médiumon terjessze, vagy baráti alapon másolatokat készítsen róla, biztosítva azt, hogy ez a copyright és engedélyező megjegyzés megmarad, és a terjesztő lehetővé teszi a további terjesztést ezen megjegyzés értelmében.
Módoított verziókat nem szabad készíteni.
Fordította: Pulus. Köszönet Titonak a fordítás ellenőrzéséért.
Megjegyzés: Az 1992-es GPL (Gnu Public License) szerint a fordítások készítése nem számít módosításnak.
html változat: Vörörsbaranyi Zoltán, 1996.