A washinton-i egyetemen készített PINe program felhasználóbarát, sokoldalú levelező- vagy üzenetrendszer. A "PINE" (ejtsd: pájn) mozaikszó, teljes elnevezése: "Program for Internet News and Email". Egyformán tud postai és hírüzeneteket küldeni, fogadni, rendezni, blokkfájlokban (ún. folderekben) tárolni. Az üzenetek lehetnek szöveges és bináris fájlok - kép, zene, program, tömörített állomány. Többféle karakterkészlet szerint állítható be, ezért jól tudja kezelni a magyar ékezetes betűket is. Ismertetése a 3.95-ös verziója alapján történik, amelynek kibocsátási dátuma: 1996. november 8. A Pine programot folyamatosan fejlesztik, méghozzá a különböző operációs rendszerekhez (Unix, VMS, DOS) és Internet protokollokhoz (NNTP, SMTP, IMAP, MIME) hozzáigazítva.
Az elektromos posta vagy email (electronic mail) a legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten. Segíti az oktatást, a tudományos kutatást, az üzleti életet, a közigazgatást, a személyes kapcsolatokat. Az email megbízhatóbb és olcsóbb, mint a közönséges postai szolgáltatás. Ha nem sikerül valamilyen oknál fogva, igen egyszerű megismételni. Email-lel hozzáférhetünk az Internet sok egyéb, eredetileg csak online szolgáltatásához: az FTP-hez, a Gopher-hez, a Web-hez (így léteznek ftpmail, gophermail és webmail szerverek, az utóbbiak news-okat, hírcsoport-üzeneteket is képesek elküldeni).
Minden felhasználó, aki accounttal (felhasználói joggal) rendelkezik egy internetes gépen, egyben egy elektronikus postafiókot (inbox) kap a rendszer központi területén, azon kívül a saját könyvtárában még annyit hoz létre, amennyit akar, és amennyi elfér a területén. Kap továbbá egy email címet, anelyik a felhasználói névből (azonosítóból) és a gazdagép nevéből áll, @-jellel összekapcsolva. A postafiók jelszóval védhető - a Unix passwd-paranccsal vagy a Pine egyik opciójával. Láttuk, hogy ezeken felül Unix-ban a fájlokra és könyvtárakra vonatkozóan meghatározhatjuk a hozzáférési jogokat.
A Pine a fő feladatokat külön, önálló képernyőkön jeleníti meg, amelyek nagyjából azonos felépítésűek, általában 4 részből állnak. Legfelül van a státusz sor, alatta a munkaterület, amelynek alján van a prompt-sor, ahol a program üzenetei és kérdései jelennek meg. Legalul van az illető képernyőn használható parancsok menüje két sorban. Az Other-parancs (O-betű) váltja a használható billentyűk menüjét, mivel 2-3 kétsoros menü is tartozik egy képernyőhöz. Ezek mind aktív parancsok, csak éppen nem férnek el két sorban. Amikor a képernyő alján mutatkozó billentyűmenüben valamelyik funkció szögletes zárójelek között áll, az azt jelenti, hogy enterrel is végrehajtható.
A státusz sornak 4 fő eleme van:
A főmenü a fő feladatokat sorolja fel. Az egyes feladatok további menüket jelentenek, külön képernyővel, így lesznek lista, index, címtár, üzenetszerkesztő, Setup vagy konfigurációs képernyő, és ezekhez kapcsolódó almenük ill. alképernyők.
Minden képernyőnek, menünek megvan a maga segítőszövege, help-je, ami a kérdőjel megnyomásával lép elő, önálló képernyőn, saját státusz sorral és parancsmenüvel. A szövegrészletekben szóközzel kell lapozni. A "Compose message" feliratú üzenetszerkesztő-képernyőn nem a kérdőjellel, hanem ctrl- g kombinációval kérhetünk segítséget. A prompt-parancsoknál ugyanígy, nem is kell kérni, a program felajánlja a megszakítási paranccsal (ctrl-c) együtt.
A parancskiadás módja többnyire egy billentyű megnyomása. Enter akkor kell, amikor a parancs után promptot kapunk, és valamilyen beírást vár (betűt, számot, fájlnevet, más szöveges beírást).
Mindent visszajelez. Kiírja mindig, hogy éppen mit csinál, vagy milyen műveletet fejezett be. Jelzi az üzenetek állapotát: törlésre kijelölt, olvasott, új (még nem-olvasott), stb. Ha hibás billentyűt nyomunk, azonnal jelzi, hogy ezen a képernyőn nem érvényes parancsot adtunk ki. Ezeket a mostani brailab-bal csak offlájnban halljuk, ezért sűrűn kell offlájnozni, ami szerencsére a programot nem zavarja. Gyakorlott Pine-használónak megy offlájnozás nélkül is, hiszen ugyanazok az üzenetek, ugyanazon a helyen, egyforma ütemezéssel jelennek meg. De be lehet kapcsolni a Telix BIOS video funkcióját is (alt-o, s, enter, 3, enter, esc, esc), ekkor minden képernyőváltozást kimond, sőt még többet is, annyira, hogy később már zavaró lesz, ilyenkor a fecsegő üzemmódot ki kell kapcsolni (hasonló lépéssorozat, csak a 3-as helyett 1-est kell beírni). segíti a hallással való tájékozódást a Pine cursor-show funkciója. Alapesetben nincs beállítva, ezért külön be kell kapcsolni a Pine Setup-menüjének Config- almenüjében. Ezután a kurzormozgatókkal haladva megszólalnak a sorok; igaz, a magyar beszélővel egy sorkéséssel.
Néha inkorrekt dolgok láthatók a képernyőn, amit a telefonvonal zajossága vagy valami más idézhet elő, ilyenkor az egész képernyőt érdemes újrarajzolni a ctrl-l vagy ctrl-w paranccsal.
Le-, felfelé mozgató kurzorbillentyűkkel mehetünk a következő ill. előző sorra, parancsra, üzenetre, stb. A "+" és a "-" billentyűkkel lapozhatunk előre ill. hátra. A "+" helyettesíthető szóközzel. Üzenetszerkesztésnél használhatjuk Ctrl-V-t a lefelé, és Ctrl-Y-t a felfelé lapozáshoz. Több képernyő esetén a "Whereis"-keresési parancsot (W vagy ctrl-W) követően Ctrl-V az üzenet ill. a lista aljára áll, míg Ctrl-Y a tetejére.
Alapesetben a Pine nem szkrollozik, pontosabban a scroll-változójának értéke zéró. Megváltoztathatjuk a konfigurációs menüben, de vak kezelőnek jobb, ha nem soronként szkrollozik, hanem fix képernyőket váltogat; ezzel jobban tudjuk, hogy hol tartunk a képernyőn és az üzeneten belül.
A Pine-nak vannak parancssori opciói, de minden feladat, amit velük végrehajthatunk, könnyen, gyorsan, interaktiv módon mindig elvégezhetjük a billentyűparancsokkal.