Helyi és távoli gazdagépen, sima ASCII és HTML fájl behívható parancssoron számos engedélyező és tiltó kapcsoló közbeiktatásával. A Lynx használata közben is - ha meggondoljuk magunkat, vagy szükségessé válik - bármikor behívhatunk egy fájlt. A G- (Go) parancs kiadása nyomán beírhatjuk az új URL-t. Amit egyszer beírtunk, az megőrződik egy körbenjárható bufferben, míg ki nem lépünk a Linx-ből. A bufferből gyorsan, biztonságosan bármikor, felváltva újrahívhatók. A biztonságosság azért is fontos, mert bizony az URL-ok sokszor igen hosszú, sokelemű, nehezen memorizálható címek. Ha helyi gépről hívunk be fájlt, az útvonal lerövidíthető. Saját könyvtárunk teljes útvonalát -jellel helyettesíthetjük.
A j- (Jump) parancsban előre kijelölt, web címekre, ill. URL-okra rövidített címmegnevezéssel hivatkozhatunk. A Jump (Ugrási) parancs hasonlít a könyvjelző használatához. A j-betű megnyomására kapunk egy promptot, ahol beírhatjuk a rövidített nevet. Ha kérdőjelet írunk be a Jump-prompthoz, akkor megkapjuk az érvényes rövidített nevek listáját. A lista körbenjárható buffert alkot, le-felnyíllal haladhatunk egyikről a másikra. A rendszergazdának kell a lynx.cfg fájlban beállítania az ugrási parancsot és meghatároznia a rövidített neveket. (A miskolci egyetem hosztján, ahol a Lynx-et használom, nem konfigurálták ezt a parancsot, azt a néhány szót, amit fentebb írtam róla, a dokumentációból merítettem, személyes tapasztalatom nem fűződik hozzá.)
Az i- (Index) parancs révén kapunk egy indexlistát. Lényegében olyan dokumentum, amely a világon bárhol létező szerverekre mutató linkeket tartalmaz. A default Lynx indexlapot Amerika talán legjelentősebb számítástechnikai kutató Központja, a NCSA, állította össze - ,,Internet Resources Meta-Index'' címen. 87, tudományos kutatási és oktatási intézmények szervereihez kapcsolódó, Internet címet tartalmaz. Az indexlap tartalmát konfigurálhatja a rendszergazda és a felhasználó is a ,,-index''- kapcsolóval.