Következő: 8.1.3.2 A L^ATEX előnyei Fel: 8.1.3 A L^ATEX Előző: 8.1.3 A L^ATEX   Index

8.1.3.1 TEX és L^ATEX

A TEX egy szövegszerkesztésre, szedésre, megjelenítésre szolgáló programrendszer. Megalkotásába 1977 májusában kezdett Donald E. Knuth stanfordi matematikus, miután sokat bajlódott ,,A számítógép programozás művészete'' című művének kiadásával. Olyan programot alkotott, mellyel vágyainak megfelelően szép megjelenésű művek nyomtathatók, és mellyel az olyan bonyolult feladatok is megoldhatók, mint a matematikai képletek szedése. A program a nyomdászat többévszázados tudását viszi számítógépre úgy, hogy a rá jellemző gondolkodásmód egy részét is megőrzi, és kibővíti azt a számítástechnika adta új lehetőségekkel. A program lényegében az ólomszedést modellezve működik.

Maga a TEX szó a művészet jelentésű görög TEXNH (az eredeti szövegben görög betűkkel van írva) - nagybetűkkel írva TEXNH - szó első három betűjéből áll. E szó kiolvasva ,,techné'', így a TEX nem ,,teksz''-nek, hanem ,,tech''-nek ejtendő. A TEX szó gyönyörű találmány, hisz megbújik benne a TEXT (szöveg) és a TECHNIKA szó is. Egy szép outputot adó, műszaki-matematikai szövegek szedésére különösen alkalmas programnak keresve sem lehet jobb nevet találni. A TEX márkajel középső, ejtett ,E' betűje a TEX tipográfiai képességeit jelzi. Írógépen vagy egy egyszerű szövegfájlba írva a márkajel TeX.

Az egész TEX-rendszernek része a METAFONT nevű program is, mely betűk leírására, betűkészletek generálására és újak tervezésére alkalmas.

A TEX mára egy nagyon stabil programmá vált, amelyen már csak ritkán változtatnak. A legutolsó verzió száma 3,14159^8.1

A TEX-ben szinte minden tipográfiai feladat megoldható, de néha csak igen nagy fáradtsággal. Számítástechnikai hasonlattal élve a TEX a nyomdászat assemblere, melyben többszáz elemi parancs segítségével bármely szöveg a kívánt formába önthető. A TEX-ben szerencsére makrók is írhatók, használatukkal a bonyolultabb tipográfiai problémák megoldására is könnyen használható parancsok készülhetnek. Egy-egy jól összeállított makrócsomag a dokumentum-szerkesztés egész folyamatát leegyszerűsítheti. Ezek használata lehetővé teszi, hogy a szerző a vizuális megjelenés problémáinak megoldása helyett a dokumentum logikai szerkezetére, a tartalomra koncentrálhasson.

Több ilyen makrócsomag is készült. Az első időkben két megoldás terjedt el szélesebb körben: az egyik az American Mathematical Society (AMS) által kifejlesztett AMS-TEX, a másik Leslie Lamport L^ATEX programcsomagja. Itt kezdődik újabb történetünk, harmadik mottónk története.

Lamport az 1980-as évek elején kezdett a TEX-re épített dokumentum kezelő rendszerének megalkotásába. A TEX-et a nyomdászat assemblerének neveztük, a L^ATEX-et egy magas szintű dokumentumleíró nyelvnek tekinthetjük. A magas szintű azt jelenti, hogy egy-egy L^ATEX-parancs mögött annyi tudás, mindenekelőtt tipográfiai tudás van, hogy igen könnyűvé, egyszerűvé teszi nagyobb művek megírását is. A szerzőnek elsősorban saját műve ,,lejegyzésével'' kell törődnie, s a létrejött output nyomdai minőségű lesz.

Elkészült rendszerének Lamport a L^ATEX nevet adta, és első hivatalos verzióját a 2.09 verziószámmal látta el. A L^ATEX szó ,,latech''-nek vagy ,,létech''-nek ejtendő^8.2. Egyszerű szövegfájlban a márkajel LaTeX.

A L^ATEX nagy tudása és egyszerűsége, könnyen megtanulható volta miatt igen gyorsan népszerűvé vált. Ma már a legtöbb nagy kiadó foglalkozik L^ATEX-ben írt művek kiadásával. Használata a műszaki és tudományos élet bizonyos területein, a műszaki, tudományos szövegszerkesztésben standarddá vált, ismerete ma már az e területen dolgozók között nehezen nélkülözhető. Közben hódít más területeken is, például a LINUX operációs rendszerének dokumentációja is ebben készült.

Miután Leslie Lamport visszavonult a további fejlesztéstől, egy 1989-es stanfordi TEX-találkozó után Frank Mittelbach, Chris Rowley és Rainer Schöpf megalkották a L^ATEX3 munkacsoportot, és belekezdtek a L^ATEX újraírásába és kiterjesztésébe, egy bővített L^ATEX, a L^ATEX3 kifejlesztésébe. Később a csoport munkájába sokan bekapcsolódtak, így Johannes Braams, David Carlisle, Michael Downes, Denis Duchier, Alan Jeffrey. A kitűzött cél többek között az volt, hogy az új verzió a dokumentum-típusok sokkal szélesebb körét támogassa, egyszerű parancsokkal segítse a tipográfusi, és a szerkesztői munkát mind a kinézeti terv elkészítésében, mind a végső finom igazítások elvégzésében, támogassa az SGML szabványnak megfelelő dokumentumok lefordíthatóságát^8.3, kereteket nyújtson az addigra létrejött különféle L^ATEX-verziók és a nem L^ATEX-es AMS-TEX beolvasztására, támogassa a nemzeti nyelveken való használatát és persze változatlanul értse a L^ATEX 2.09-ben írt dokumentumokat.

Miközben a L^ATEX3 team az egységes L^ATEX megalkotásán dolgozott, és már igen sok kitűzött feladatot megoldott, a TEX/L^ATEX-közösség tovább oszlott, elkészült például az AMS-L^ATEX, az Amerikai Matematikai Társaság L^ATEX-verziója. Egyúttal az is világosság vált, hogy a L^ATEX3 nem lesz kész a közeli jövőben, legkorábban csak 2000-re. A team ezért kibocsátotta a L^ATEX új verzióját a L^ATEX2_e-t, mely a L^ATEX3 előzetes verziójának tekinthető. Ez gyors változást hozott a L^ATEX fejlődésében, segítségével újra egységessé vált a L^ATEX-felhasználók tábora. Az új verzió valóban képes volt magába olvasztani szinte minden jó és elterjedt megoldást, így az AMS-TEX-et és az AMS-L^ATEX-et is. A L^ATEX2_e ,,latech-kettő-e''-nek ejtendő, írógép stílusú márkajele LaTeX2e.

[...]

Következő: 8.1.3.2 A L^ATEX előnyei Fel: 8.1.3 A L^ATEX Előző: 8.1.3 A L^ATEX   Index