Személyes dolog. Magánügy. Senkinek semmi köze hozzá. Politikai kampányt folytatsz, átgondolhatod az adóbevallásodat, üzleti terveidet. Vagy valami olyat, ami szerinted normálisan legális lenne, de nem az. Vagy bármilyen hasonló esetben az az igényed, hogy a privát levelezésedet vagy bizalmas adataidat ne olvashassa el más. Semmi rossz nincs abban, hogy véded a privát adataidat. Ez a magánélethez való jogok egy része, amelyek az Alkotmányban is le vannak fektetve. Esetleg úgy gondolod, hogy semmi takargatnivalód nincs, és e-mailed nem szorul titkosításra. De ha ilyen teljesen törvénytisztelő polgár vagy, a postai levelezésedet miért nem nyílt levelezőlapon bonyolítod? Úgy gondold, hogy amennyiben borítékot használsz, az arra mutat, hogy rejtegetsz valamit? Különben talán magadra vonnád a rendőrség figyelmét? Akkor rögtön rejtőzködő kábszerkereskedő vagy? Vagy paranoiás fickó? Szóval szüksége lehet egy törvénytisztelő polgárnak a PGP-re? Mert mi lenne akkor, ha valóban mindenki csak levlapot használna? Akkor az a különc, aki borítékba rakja a postáját nyilván rögtön gyanús lenne. A hatóságok talán fel is bontanák a küldeményét, hogy megvizsgálják, mit is rejteget. Szerencsére nem ilyen világban élünk, hiszen szinte mindenki borítékot használ, így senkire nem vetül gyanú pusztán azért, mert privát levelezését eltakarja a nyilvánosság elől. A biztonság a széles elterjedésen múlik. Hasonlóan, ha mindenki elkezdi titkosítva küldeni az elektronikus postáját, legyen az valóban bizalmas, vagy nem, ez ugyanúgy nem fog feltűnést kelteni. Manapság, ha a hatóság úgy dönt, hogy behatol valakinek a magánéletébe, komoly erőforrásokat és munkát kell áldoznia arra, hogy felbontsa és elolvassa az illető papír alapú postáját, lehallgassa és értelmezze telefonbeszélgetéseit. Az ilyen jellegű megfigyelés nagyon drága és kis hatékonyságú, ha emberek széles csoportja ellen akarnák alkalmazni. Ezért ilyen eszközökkel csak a valóban indokolt esetekben élnek. Ugyanakkor a kommunikáció jelentős része lassanként áttevődik az elektronikus formára. Az e-mail átveszi a hagyományos posta szerepét. És az így küldött üzeneteket nagyon egyszerű monitorozni, és kulcsszavakra kereső programok segítségével kiszűrni a valóban megfigyelni kívánt részeket. Embertömegek levélforgalmát lehet ilyen módszerekkel teljesen rutinszerűen, automatikusan és láthatatlanul átvizsgálni. Az NSA már ma is megfigyelés alatt tartja a nemzetközi levelezőhálózatokat. A jövőben a hálózatok egyre nőni fognak, míg szinte minden ember személyi számítógépe valamilyen formában egy nagy közös hálózat részévé válik. Az e-mail minden ember szokásos kommunikációs eszköze lesz. A kormány majd saját fejlesztésű titkosító eljárásával fogja titkosítani a magánemberek levelezését. És az emberek nagy többsége bízni fog ezekben az eljárásokban. De biztosan lesznek olyanok, akik inkább bíznak saját eljárásaikban. 1991-ben a Szenátus 266. sz. beadványa, ami a bűnmegelőzésről szólt, érdekes dolgokat vetett fel. Amennyiben ezek törvényerőre emelkednének, akkor a gyártók csak olyan kommunikációs berendezéseket forgalmazhatnának, melyek titkosítása beépített ,,hátsó bejárattal'' rendelkezik. És a kormány szükség esetén visszafejthetné bárki rejtett levelezését. Az ominózus szöveg így szól: ,,A Kongresszus azon a véleményen van, hogy az elektronikus kommunikációs szolgáltatást nyújtóknak és az ezzel kapcsolatos berendezések gyártóinak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy a Kormány - törvényben körülhatárolt esetekben - hozzájuthasson a berendezéseken áramló információkhoz eredeti, titkosítatlan formában.'' A beadvány végül is a civil szabadságjogok védői valamint a gyártók éles tiltakozásának hatására kisebbségben maradt. 1992-ben került a Kongresszus elé az FBI digitális telefonok lehallgatásáról szóló (törvény)javaslata. Ennek alapján a gyártóknak speciálisan a lehallgatást lehetővé tevő portot kellene építeni minden készülékbe, ezzel lehetővé téve, hogy az FBI az irodájából hallgasson le bárkit, akit akar. Annak ellenére, hogy a javaslat egyáltalán nem talált támogatókat, 1993-ban újra be fogják nyújtani. A legfélelmetesebb pedig a Fehér Ház új titkosításokról szóló irányelv-tervezete, melyet az NSA készített elő négy év alatt, és 1993 . április 16-án hozták nyilvánosságra. A javaslat központi témája egy, a kormány által tervezett eszköz, az ún. ,,Clipper'' chip, mely az NSA által újonnan kidolgozott titkosítási eljárást alkalmazná. És a Kormány jelentősen támogatja mindazon gyártókat, akik a kódolt kommunikációs berendezéseikben (telefonok, faxok, stb.) mindenütt ezt a chipet alkalmazzák. Az AT&T most ezt építi minden ,,biztonságos'' készülékébe. És ami a lényeg: a gyártáskor minden egyes chipbe beleégetik az egyedi rejtjelkulcsot, de erről a kormány egy másolatot őriz elzárva. De semmi ok az aggodalomra - hiszen a Kormány becsületszavát adja, hogy ezt a kulcsot kizárólagosan a törvényben meghatározott esetekben fogja üzeneteid lehallgatásához felhasználni. Természetesen ahhoz, hogy a dolog igazán effektív legyen, a következő logikus lépés az lesz, hogy betiltanak minden alternatív titkosítási módszert. Amennyiben a magánélet törvényen kívülre szorul, csak a törvényen kívülieknek lesz magánélete. A hírszerző szervezetek természetesen hozzájuthatnak a jó titkosító eljárásokhoz. Hasonlóképpen a fegyver- és drogkereskedők. Meg a hadiipari cégek, az olajmultik és hasonló gigászok. Ezzel szemben a közönséges polgárnak nincs lehetősége, hogy tisztességes, ,,military grade'' nyilvános kulcsos titkosító eljáráshoz jusson. Egészen eddig a pillanatig. A PGP azt a lehetőséget nyújtja az embereknek, hogy saját kezükbe vegyék a saját magánéletüket. Egyre nagyobb erre az igény. Ezért írtam meg ezt a programot.