Sok segédprogram van, mellyel biztonsági mentést végezhetünk. A UNIX szokásos mentőprogramjai a tar (15.121. fejezet), a cpio (15.24. fejezet), és a dump. Létezik még sok ,,third party'' csomag is, mely használható. A mentési adathordozó választása befolyásolhatja, hogy melyiket választjuk.
A tar és a cpio hasonlók, és a mentések szempontjából többnyire egyenértékűek. Mindegyik alkalmas fájlok szalagra mentésére, illetve onnan való visszaállításra. Mindegyik képes lényegében bármilyen adathordozót is használni, mivel a kernel eszközmeghajtói törődnek az alacsony szintű eszközkezeléssel, így a különféle eszközök lényegében azonos módon jelennek meg a felhasználó szintű programok előtt. A tar és a cpio néhány UNIX-os változatának problámája lehet a szokatlan fájlokkal (szimbolikus kötések, eszközfájlok, nagyon hosszú elérési utak), de a linuxos változatok mindezt helyesen kezelik.
A dump abban különbözik ezektől, hogy a fájlrendszer tartalmát közvetlenül, nem a fájlrendszeren keresztül olvassa. Ezt speciálisan biztonsági mentések céljából írták, míg a tar és cpio programokat elsősorban archiválásra, de azért használhatók biztonsági mentésre is.
A fájlrendszer közvetlen olvasásának vannak előnyei. Lehetséges ilyenkor a fájlok visszaállítása időbélyegjeik átállítása nélkül; a tar és a cpio használata előtt viszont a fájlrendszert először csak olvashatóan kell csatlakoztatni (mount-olni). A fájlrendszer közvetlen olvasása hatékonyabb is, ha mindent le kell menteni, mert a legkevesebb fejmozgással megoldható. A legnagyobb hátránya az, hogy a mentési program ilyenkor a fájlrendszer típusához kötődik: pl. a Linux dump utasítása csak az ext2 fájlrendszerre működik.
A dump továbbá közvetlenül támogatja a mentési szinteket míg a tar és a cpio esetén ezt egyéb eszközökkel kell megvalósítani.
A ,,third party'' mentési segédeszközök összehasonlítása ezen könyv vizsgálati körén kívül esik. A ,,Linux Software Map'' sok ilyen célú, szabad terjesztésű programot felsorol.
Megjegyzendő, hogy a tar mindig sorosan olvassa a mentési adathordozót, ezért nagy kötegek esetén elég lassú. Igaz, nem is lehetséges véletlen elérésű adatbázis technikát használni szalagon vagy más soros adathordozón. A tar nem kezeli helyesen a törölt fájlokat. Ha egy fájlrendszert egy teljes és egy növekményes mentésből kell visszaállítani, a két mentés közt törölt fájlok ismét létezni fognak. Ez súlyos probléma lehet, ha a fájlbeli adatoknak nem szabadna már létezniük.
A mentési módszerekről nem akarok írni, mert ezt mindenkinek saját magának kell kidolgoznia. Mentési séma található ebben a két könyvben: [57] és [38].
A továbbiakban azokról a programokról szeretnék szólni, amik lehetővé teszik a biztonsági mentések készítését:
Ezek - úgymond - a legegyszerűbb programok a biztonsági mentések végrehajtására. Rajtuk kívül létezik több ingyenes - és pénzes - program, amelyek szerver-kliens felépítésű mentési rendszert valósítanak meg nagyobb hálózatokban is.