Ma a Linux egy 32 bites, POSIX szabványt követő UNIX változat, amely eredetileg csak IBM PC gépeken futott (80386 vagy jobb processzor esetén), de mára nagyon sok hardverre adaptálták. Így létezik Linux DEC AXP, PowerPC, M680x0, Sun Sparc alapú gépekre is. A különböző hardverekre a rendszer kidolgozottsága eltérő fokú, de mindegyik esetén legalábbis összemérhető hatékonyságú és megbízhatóságú az azon a gépen szokásos operációs rendszerekkel, több esetben pedig sok szempontból jobb.
Különösen igaz ez a 386/486/586/686 alapú IBM PC-k esetében: sebesség és megbízhatóság tekintetében messze túlszárnyalja a leginkább elterjedt DOS, Windows, Windows '95 rendszereket. Például teljesen megszokott, hogy egy Linuxos szerver éjjel-nappali üzemben dolgozva, 2-6 felhasználó által igénybe véve hónapokig megbízhatóan üzemel, míg a legelterjedtebb rendszerekkel egy felhasználó sem tudja könnyen elérni, hogy naponta egyszer ne kapjon ,,Általános védelmi hiba'', vagy hasonló sokatmondó üzenetet.
A Linux valóban 32 bites és valóban többfelhasználós (multiuser) és többfeladatos (multitasking) operációs rendszer. Ennek az az oka, hogy írója nem egy korábbi rendszert kezdett el tökéletesítgetni, toldozgatni, hanem ,,az első bittől kezdve'' elölről írta meg, felhasználva sok más programozó tapasztalatát, később programrészleteit.
A nagyon gondos programozás miatt ritka, hogy két program (pontosabban: két process) zavarja egymást, így kitűnően alkalmas programfejlesztésre is.
A Linux rendelkezik a szokásos funkciókkal: virtuális memória, merevlemez gyorsítótár, memórialemez, Internet hozzáférés, a leggyakoribb hardverelemek (CD-olvasó/író, nyomtató, IDE és SCSI lemezek, stb.) kezelése.
A rendszer kidolgozottsága olyan fokú, hogy egyre több helyen alkalmazzák UNIX-os munkaállomásként, vagy hálózati szerverként. Mindkét esetben hatalmas előny a szokásos IBM PC-s programokkal szemben a nagyfokú megbízhatóság és az alacsony ár, valamint az sem elhanyagolható, hogy nagyon nagy a hasonlóság a Linux és a ,,nagygépek'' operációs rendszerei közt, azaz pl. egy Linuxos program könnyen átvihető mondjuk egy Sun SPARC gépre, de gondos programozás esetén akár egy CRAY szupergépre is.
Joggal merülhet fel a kérdés: ha mindez így van, miért nem Linuxot használ mindenki a világon. Erre a dolgozat hátralevő részében részletes magyarázatot adunk, itt csak a főbb szempontokat említjük meg.
Mivel a Linux szabadterjesztésű, így a programozók számára nem biztosít megélhetést (sőt, leginkább egy garast sem). Ezért senki nem vállal felelősséget azért, hogy az általa írt rész működni fog. Ez sokakat visszariaszt, és ki sem próbálják a rendszert. Továbbá, mivel nincs a Linux mögött egy nagy cég, nincs biztosíték arra, hogy a rendszer fejlesztése nem marad abba mondjuk jövőre. Ugyanezen ok miatt nincs reklámozva sem a termék, tehát sokan meg sem ismerik.
Az, hogy ezek ellenére a Linux-felhasználók száma milliókban mérhető, azt jelzi, hogy érdemes erre a rendszerre odafigyelni, és a számítástechnika történetének érdekes, és ma is élő színfoltját jelenti ez a program, és az a mozgalom, ami körülötte kialakult.
[...]