Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mert nem hagyhatom az asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért nyugodtan el is megyek.
Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddollárosokra, aztán megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Ezután észrevétlenül kitépem a nő termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért követelem az igazgatót.
Úgy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, mi a gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról szeretnék egy kimutatást. Keresztbefonom az ujjaimat. IGEN! Megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az IGAZGATO loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen rajta, meg a környéken. A diri nem néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír a pacák az észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos is lehetnék itt...befejezi. ,,MONEY''. Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma este gondot viselhetek a jelzálogomra!
Hirtelen egy felhasználót látok meg, akit valamikor még '89-ben töröltem. Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét. De már késő. Az ürge idejön!
- Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra, hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?
?????!!!!
Iiiigeeeen...
- Hallott már a C64-ről? - kérdem.
- Igen...
- Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek; tudja, néha akár 64000 dolog is egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrofális tud lenni egyes esetekben!
- Ó!
- Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81 duplakazettás egységgel; az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. Írja fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen megbízhatatlanok, de a hagyományos audiókazetta örökké tart.
- Hé! Köszönöm!
- Nincs gond. Mi is volt a maga loginneve?
Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak a dolgokból.
Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy akar-e itt dolgozni, de azt mondja, hogy ő jobban szereti rátépkedni az emberekre a vécéajtót.
Visszarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd. Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a fejemre a fejhallgatót. HOPPPÁ! Ez a legjobb nő, akivel eddigi pályafutásom alatt találkoztam, és éppen számítógépes problémája van. Imádom!
- Mi is a loginneved? - kérdem.
Megmondja (mintha nem tudnám már rég...).
Amilyen gyorsan csak tudom, végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki levelet. Senki. Kiváló!
- Mi a probléma? - kérdem mosolyogva, édesen.
- Nem tudom elmenteni a dokumentumomat, és valamit a helyről dumál gép.
- Már nem sokáig! - mondom, és gyorsan letörlök mindenki mást, aki azon a lemezen dolgozik. - Mostanra már rendben kell lennie...
- Köszönöm szépen! - búgja a kagylóba.
Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárába.
- Nincs mit! A felhasználókért vagyunk...
A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem.
- A könyvtáram kiürült! - sikolt rám egy hang.
- Mikor történt az eset? - kérdem.
- Épp az előbb...- hallatszik a könnyeken keresztül.
- Látom. Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre...
Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A bolond.
A TELEFON ÚJRA CSÖRÖG!!!
- A számítógépem képernyője nagyon homályos. Nem kéne vajon tekernem a fényerő szabályzón?
- NEHOGY! - sikoltok fel - Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!!
- Nos, én...- mondja teljesen bizonytalanul.
- Fogadja meg a tanácsom! Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer a meghajtók sokkterápiája.
Azok a szavak, hogy meghajtó, meg az, hogy sokkterápia így együtt, valószínűleg készületlenül érték. Az emberek, amikor ilyesmiket hallanak, tisztára kikapcsolnak, olyannyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt mondanám neki, hogy fusson körbe az udvaron egy szál 220-as vezetékbe öltözve, akár még azt is megtenné! Hmm...
- Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele?
- Nincs.
- Hm, na mindegy. Akkor mégiscsak a sokkterápia...Oké. Tehát, amilyen gyorsan csak tudja, kapcsolja ki és be a gépet egymás után harmincszor.
- Kivegyem a diszkeket?
- NE! El akarja az összes adatát veszteni??!
- Ó, nem...oké, kezdem...
Figyelmesen halgatózom.
...clicky...clicky...clicky......clicky. ...clicky...
BUMMM!
Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél összepiszkítja magát...
- A GÉPEM FELROBBANT!!!
- Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy rájöttünk. Garanciális még a gép?
- Nem!
- Ajjjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni...Lementette a dolgait?
- Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett.
- Ajjjaj. Mi is volt a loginneve? Megnézzem, hogy sikeres volt-e a mentés?
Megmondja...