Manapság a legtöbb hálózat Ethernetet használ. A következőkben az Ethernet fejléccel foglalkozunk. Sajnos az Ethernetnek megvan a saját címzési módszere, mivel a létrehozók biztosítani akarták, hogy semelyik két gépnek se legyen ugyanaz az Ethernet címe. Azt is el akarták érni, hogy a felhasználónak ne kelljen a címek hozzárendelésével foglalkozni, ezért minden Ethernet vezérlő gyárilag beégetett címmel rendelkezik. Hogy ne kelljen egyetlen címet se újra kiosztani, a fejlesztők az Ethernet cím hosszát 48 bitben határozták meg. Az Ethernet vezérlőket gyártó cégeknek regisztráltatniuk kell magukat egy központnál, hogy biztosak legyenek abban: az általuk kiadott címek még nem léteznek. Az Ethernet ún. üzenetszórásos közeg, azaz olyan, mint egy partivonal. Az Ethernetre ültetett csomagot a hálózaton lévő összes gép látja, ezért valami még hiányzik, hogy azt biztosan a megfelelő gép kapja meg. Nem nehéz kitalálni, hogy itt jelenik meg az Ethernet fejléc. Minden Ethernet csomagnak egy 14 oktetes fejléce van, amely a forrás- és a célgép címét, valamint egy típuskódot tartalmaz. A hálózaton lévő gépek csak az olyan csomagokat figyelik, amelyek célmezőjében a saját Ethernet címüket találjak. (Látható, hogy milyen könnyű csalni, ezért az Ethernet hálózatok nem a legbiztonságosabbak.) Vegyük észre, hogy az Ethernet címek és az Internet címek között nincs semmiféle kapcsolat. Minden számítógépnek van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. (Ennek a táblázatnak a felépítését lásd később.) A címek mellett a fejlécben szerepel még egy típuskód is. Ennek segítségével ugyanazon a hálózaton többfajta protokollkészlet használata is lehetséges: TCP/IP, DECnet, Xerox, NS stb...Ezen protokollok mindegyike különböző értéket helyez a típus mezőbe. Végül ott az ellenőrzőösszeg, amelyet az Ethernet vezérlő az egész csomagra vonatkozóan számít ki. A vételkor a célgép Ethernet vezérlője is kiszámítja ezt az ellenőrzőösszeget, és ha a kettő nem egyezik, akkor eldobja a csomagot. Az ellenőrzőösszeg nem a fejlécbe, hanem a csomag végére kerül. Az üzenet tehát így néz ki:
<<--------------------------32 bit----------------------------->> +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Célgép Ethernet címe (első 32 bit) | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Ethernet cél (utolsó 16 bit) | Ethernet forrás (első 16 bit) | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Forrásgép Ethernet címe (utolsó 32 bit) | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Típuskód | | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | IP fejléc, TCP fejléc, majd a tényleges adatok | | | ... | adatok vége | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Ethernet ellenőrzőösszeg | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+Ha az Ethernet fejlécet E-vel, az ellenőrzőösszeget pedig C-vel jelöljük, akkor az eredeti állományunk így néz ki:
EIT....C EIT....C EIT....C EIT....C EIT....C EIT....C EIT....CA csomagok megérkezésekor persze a fenti fejlécek mindegyikét leszedi a megfelelő protokoll. Az Ethernet interfész az Ethernet fejlécet és az Ethernet ellenőrzőösszeget szedi le. Ezekután ellenőrzi a típuskódot. Mivel az az IP-re mutat, ezért a datagrammot átadja az IP-nek, amely a Protokoll mező tartalmát ellenőrzi. Itt azt találja, hogy TCP, ezért a datagrammot a TCP-nek adja át. A TCP a Sorszám mező tartalma és egyéb információk alapján állítja össze az eredeti állományt.
Ezzel végére is értünk a TCP/IP-be való bevezetésünknek. Mivel vannak olyan kritikus pontok, amelyeket nem érintettünk, ezért visszamegyünk, és részletesebben tárgyalunk egyet-kettőt. (Az itt említettek részletes leírásával TCP tekintetében az RFC 793, IP tekintetében az RFC 791, illetve IP használatával Etherneten az RFC 894 és 896 dokumentumok foglalkoznak.)