Rendkívül egyszerű annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mely dolgok is kerüljenek a /sbin könyvtárba: ha azt egy hétköznapi (nem a rendszeradminisztrátor) felhasználó a későbbiekben bármikor is közvetlenül használni fogja, akkor tegyük az egyik bin könyvtárba. A hétköznapi felhasználók elérési útjába (path) nem kellene egyik sbin könyvtárat sem betenni.
Megjegyzés: Az olyan fájlokat, amelyeket a felhasználók viszonylag ritkán használnak (például a chfn), szintén még a /usr/bin könyvtárba kellene elhelyezni. Bár a ping abszolút szükséges a root számára (például a hálózat helyreállítása és a diagnosztika közben), de ezt a parancsot gyakran használják a normál felhasználók is, emiatt a /bin könyvtárban kellene lennie.
Javasoljuk, hogy a felhasználóknak legyen olvasási és futtatási joguk valamennyi állományra a /sbin könyvtárban, kivétel ez alól talán néhány setuid-s és setgid-s program. A megosztás a /bin és a /sbin könyvtár között nem biztonsági okokra vezethető vissza, sőt nem is amiatt történt, hogy akadályozza az operációs rendszer átlátását a felhasználók számára. Inkább azért, hogy ellásson egy felosztást azok között a binárisok között, amelyeket mindenki használ és azok között, amelyek elsősorban adminisztrációs folyamatokra használatosak. Semmiféle biztonsági előny nem származik abból, ha a /sbin könyvtár korlátozva van a felhasználók részére.
A /sbin könyvtár számára megkívánt fájlok:
(Vagy a fenti felsorolás bármilyen kombinációja egészen addig, amíg a shutdown is beleértett.)
A * jel egyenlő lehet az ext, ext2, minix, msdos, xia értékek valamelyikével, illetve egyéb értékeket is felvehet.