A gpm program egy démonnak tekinthető (ezért a gpmd jobb név lenne neki). Ez a fejezet szándékszik leírni a gpm parancssori opcióit, míg a belső tulajdonságok a következő részekben körvonalazódnak.
Gpm belső tulajdonságok.
Az ioctl(TIOCLINUX) redszerhívásban lévő szigorítások miatt a gpm-et a rendszeradminisztrátornak kell futtani. A szigorítások a legutóbbi 1.1-es kernelekbe kerültek be, egy a kiválasztással és a képernyő dump-pal kapcsolatban álló biztonsági rés javításaként.
A szerver a felhasználó ízlése szerint konfigurálható és minden alkalmazás örökli a szerver viselkedését.
Az 1.02 verziótól kezdődően az egér viselkedése újrakonfigurálható minden, konzolra történő felhasználói bejelentkezéskor. Lásd a ``-q'' Szerver Segélykérés leírását.
A 0.97 verziótól a szerver program a háttérbe került. A gpm megállítható a -k parancssori paraméterrel történő ismételt meghívással, bár a killall gpm jobb választás lehet.