Kimásolás (Copy Out) módban a cpio fájlokat másol egy könyvtárstruktúrából egy archívumba. A fájlok neveit a standard bemenetről olvassa - soronként egyet -, az elkészült archívumot pedig a standard kimenetre továbbítja. Egy tipikus mód a fájlok listájának elkészítésére a find parancs alkalmazása; a find parancsot ilyenkor a -depth opcióval használjuk, elkerülendő az írási vagy keresési jogosultságok esetleges hiánya miatti problémákat.
Bemásolás (Copy In) módban a cpio fájlokat másol egy archívumból egy könyvtárstruktúrába, vagy listázza az archívum tartalmát. Az archívumot a standard bemenetről olvassa. Minden argumentum, ami nem parancssori opció, shell-formátumú keresési mintának számít; csak azok a fájlok kerülnek feldolgozásra, amik illeszkednek az egy vagy több megadott mintára. A shell-el (parancsfeldolgozóval) ellentétben minden kezdő `.' a fájlnevekben illeszkedik a kezdő metakarakterre (pl. `*') a minta elején. A `/' szintén illeszkedik a metakarakterekre. Ha nem adunk meg mintát, minden fájl kimásolásra kerül az archívumból.
Átmásolás módban a cpio fájlokat másol egy könyvtárstruktúrából egy másikba, egymás után végrehajtva a kimásolás és bemásolás módot anélkül, hogy az archívumot ténylegesen létrehozná közben. A standard bemenetről olvassa a másolandó fájlok listáját; a célkönyvtár neve - ahová a fájlokat másolja - pedig nem opciónak számító parancssori argumentumként (nonoption argument) adandó meg.
A cpio a következő archívum-formátumokat támogatja: binary, old ASCII, new ASCII, crc, HPUX binary, HPUX old ASCII, old tar, és POSIX.1 tar. A binary formátum divatjamúlt és nem ajánlott, mivel a fájlokról szóló információkat olyan módon kódolja, ami nem átvihető (portable) a különböző számítógép-architektúrák között. Az old ASCII formátum átvihető különböző architektrúrák között, de ne használjuk abban az esetben, ha olyan fájlrendszerünk van, ami több, mint 65536 bejegyzést (i-node) tartalmaz. A new ASCII formátum átvihető különböző architektrúrák között, és használható bármekkora fájlrendszeren, de pillanatnyilag csak a cpio GNU és Unix System V R4 verziói támogatják. A crc formátum hasonló a new ASCII formátumhoz, de ezen kívül tartalmaz minden fájlról egy ellenőrző összeget (checksum) is, amit a cpio az archívum létrehozásakor számol ki, és az archívumból való kibontáskor ellenőriz. A HPUX formátumok kompatibilitási okokból léteznek, mivel a HP unixok eltérő módon tárolják a device fájlokat.
A tar formátum a tar programmal való kompatibilitást szolgálja. Ez a formátum nem használható 100 karakternél hosszabb nevű fájlok archiválására, és nem használható speciális fájlok (block és character device) archiválására sem. A POSIX.1 tar formátum nem használható 255 karakternél hosszabb nevű fájlok archiválására (kivéve, ha a nevek a ,,/''-t pont jó helyen tartalmazzák). Alapértelmezésben a cpio a binary formátumot használja, hogy kompatibilis maradjon a régebbi verziójú cpio programokkal. Az archívumokból való kicsomagoláskor, a cpio automatikusan észleli az archívum típusát, és képes olvasni olyan archívumokat, melyek eltérő byte-sorrendet használó rendszerekről származnak.
A cpio némely parancssori opciója csak bizonyos üzemmódokban használható. A VÁZLAT fejezet tartalmazza mindazon opciókat melyek az egyes üzemmódokban használhatóak.