Következő: 4.2.8 Egyéb információk Fel: 4.2.7 Az Extended partíció Előző: 4.2.7.2 A másodlagos partíciós   Index

4.2.7.3 A partíciók sorrendje (elnevezése)

Ebben a fejezetben arról lesz szó, hogy DOS (és az ezzel ekvivalens Windows) illetve Linux alatt különbözőképpen elrendezett partíciók esetén milyen néven férhetünk hozzá azokhoz.

Linux esetében könnyű a dolgunk: Az első IDE csatoló Master vonalán lévő lemez esetében /dev/hdaX lesz a partíciók neve, a Slave vonalnál pedig /dev/hdbX, stb. SCSI diszkek esetén ugyanezek /dev/sdaX illetve /dev/sdbX, stb. X értéke pedig az első négy partíciós bejegyzésben található partícióknál 1-től 4-ig terjed. Tehát ha a /dev/hda első és utolsó partíciós bejegyzésében van csak adat, akkor a partíciókhoz /dev/hda1 és /dev/hda4 néven férhetünk. Ha valamelyik partíció extended, akkor az ott indított lánc partíciói /dev/hda5-től kezdve kapnak nevet, a láncolás sorrendjében növekvő számokkal. A lánc méretére egy (azt hiszem) 64-es praktikus limit van csak.

DOS esetében (a Caldera OpenDOS egy kicsit máshogy csinálja, lásd később) a drive betűk kiosztása a következők szerint alakul:

• Azok a partíciók, amiknek nem DOS-os típuskódjuk van, nem kapnak betűjelet
• C:-től kezdve kapnak betűjelet a lemezegységek MBR-jeiben lévő legelső DOS partíciók. Ha több elsődleges DOS partíció is van valamelyik lemez MBR-jében,
• C:-től kezdve kapnak betűjelet a lemezegységek MBR-jeiben lévő legelső DOS partíciók. Ha több elsődleges DOS partíció is van valamelyik lemez MBR-jében, azok ebben a lépésben nem kapnak nevet.

Az első lemezegység esetében van egy kis változás ehhez képest: ott a boot flag mondja meg, hogy melyik primary DOS partíció legyen a C: nevű. (Azt nem próbáltam ki, hogy mi van másik lemezről boot-olás esetén.) Ez a kiosztás akkor is így alakul, hogyha az extended (5-ös) partíció bejegyzése megelőzné a partíciós bejegyzések között az elsődleges DOS partíció bejegyzését.

• Ezek után következnek az esetleges extended partíció logikai partíciói először az első lemezegységen, aztán a másodikon, stb.
• Végül az MBR-ben még megmaradt elsődleges DOS partíciók kapnak betűjelet, először az első lemezegységen, aztán a másodikon, stb. Ezek a partíciók akkor is a sor végére kerülnek, hogyha a partíciós bejegyzések között fizikailag megelőzik is az extended partíció bejegyzését!

Az előző algoritmusnak egy furcsa következménye az, hogy ha az ember egy új lemezzel bővíti a gépét, akkor az azon allokált DOS partíció alapesetben az előzőleg már esetlegesen meglévő C: és D: drive-ok közé fog furakodni (D: néven). Ezen úgy tudunk segíteni, hogy a második lemezen eleve csak extended partíciót allokálunk. Ezt viszont kénytelenek vagyunk kézzel csinálni, mert a (dos-os) fdisk nem hajlandó ilyenre. Remélem, hogy ez a leírás elegendő segítséget ad egy ilyen manipuláláshoz annak, akinek szüksége lesz rá.

A Caldera OpenDOS (illetve a Novell DOS is) a fentebbiektől kicsit eltérően működik: a lemezen található összes primary partíciót (ha van egyáltalán több) leképzi első lépésben C: D: stb. betűkre, és utána következnek az extended partíció drive betűi. Azt még nem próbáltam, hogy hogyan alakul ez a kiosztás akkor, ha több lemezegység is van a gépben...

Bár nem kapcsolódik szorosan a témához, de azért megjegyzem, hogy néhány software (pl. diszk kompresszáló program) csereberéli a drive betűket, tehát a fentebb leírt kiosztás módosulhat. Másik furcsaság, hogy sok DOS program (pl. néhány BIOS, az FDISK, stb.) az egyszerűség kedvéért C: és D: drive betűkkel hivatkozik a lemezegységekre is pl. disk1 és disk2 helyett: Ez tipikus esetekben még sok partíció esetén is jó megfeleltetés, de vannak olyan helyzetek is, amikor nem fedi a valóságot.

Következő: 4.2.8 Egyéb információk Fel: 4.2.7 Az Extended partíció Előző: 4.2.7.2 A másodlagos partíciós   Index