next up previous index
Következő: 4.2.7.2 A másodlagos partíciós Fel: 4.2.7 Az Extended partíció Előző: 4.2.7 Az Extended partíció   Index

4.2.7.1 A partíciók lánca

Az 5-ös típusú bejegyzést valójában egy pointerként kell felfogni, ami egy újabb partíciós táblára (szektorra) mutat. Ott a 0x1BE címen szintén 4 bejegyzésnyi hely van, amit az MBR-hez hasonlóan 0x55 és 0xAA zár le (ez fontos!). Viszont a szektor eleje nem tartalmazza feltétlenül a gépi kódú programocskát. A négy bejegyzésből csak kettő lehet kitöltve (bármelyik kettő), mégpedig úgy, hogy az egyik bejegyzés egy normális partíció leírása, a másik pedig (ha van másik) egy újabb 5-ös típusú Extended partíció bejegyzés, tehát egy újabb pointer.

Néhány elnevezésbeli kérdés (előre elnézést kérek az angol-magyar keveredésért): Azokat a partíciókat, amiket az MBR partíciós táblája ír le, primary (elsődleges) partícióknak szokás nevezni. Ezek közül az az egy, aminek 5-ös a kódja, az extended partíció. Az extended partíció részeit logikai partícióknak (néha secondary (másodlagos) partícióknak) nevezzük. Ezen logikai partíciókat megelőző és definiáló partíciós tábláknak nem szoktak nevet adni, de nevezhetjük őket másodlagos partíciós tábláknak. Mindezek viszonyát a következő ábrák segítik megérteni:

A szokásos elrendezés pl. 4 adatpartíció esetén egy primary és három logikai partíció (4.1. táblázat):


Táblázat: Első példa a partícionálásra
hda
MBR Első partíció hda1 Extended partíció hda2
Part1 data1 hda1 C: Part2 data2 hda5 D: Part3 data3 hda6 E: Part4 data4 hda7 F:
Ext1   Ext2   Ext3   üres  
üres   üres   üres   üres  
üres   üres   üres   üres  
               
               

Itt Ext1 mutat Part2 partíciós táblájára, Ext2 mutat Part3 partíciós táblájára, Ext3 pedig Part4 táblájára. Ha pedig pl. az utolsó adatpartíciót nem az extended-be rakjuk, hanem külön primary partícióként kezeljük (4.2.  táblázat):
Táblázat: Második példa a partícionálásra
hda
MBR Első partíció hda1 Extended partíció hda2 Utolsó partíció hda3
Part1 data1 hda1 C: Part2 data2 hda5 D: Part3 data3 hda6 E: data4 hda3 F:
Ext1   Ext2   üres    
Part4   üres   üres    
üres   üres   üres    
             
             

A táblázatokban bejelöltem, hogy a lemez egyes részeit Linux alatt milyen /dev/hdaX device-on érhetjük el (feltéve, hogy az első IDE hard disk-ről van szó), illetve azt is, hogy DOS alatt milyen drive betű rendelődik hozzájuk. (A kiválasztott példában véletlenül mindkét esetben ugyanaz a DOS drive betű rendelődik a partíciókhoz, de ez más esetekben bonyolultabban alakul.)

A partíciók utólagos módosításánál szükség lehet arra, hogy a lánc belsejébe szúrjunk bele egy új partíciót. Ezt tapasztalatom szerint nyugodtan megtehetjük, sem DOS, sem Linux alatt nem kell a fizikai sorrendnek követnie a logikait. Még az sem okoz gondot, ha a logikai partíciók közül némelyik ,,kilóg'' az extended partícióból. Ilyenkor viszont már nagyon vigyázni kell arra, nehogy utólag kézi módosítás helyett fdisk-kel próbálkozzunk, ami esetleg rosszul mérheti fel, hogy maradt-e üres (partícionálatlan) hely a lemezen. Mindenesetre a Linux-os fdisk warning-ot mond olyan esetben, hogyha ilyesmire utaló dolgot tapasztal, pl. ha a lánc visszafelé mutat. Ha tudjuk, hogy mit csinálunk, ilyen warning mellett is nyugodtan alhatunk azért :-)


next up previous index
Következő: 4.2.7.2 A másodlagos partíciós Fel: 4.2.7 Az Extended partíció Előző: 4.2.7 Az Extended partíció   Index

1999-09-17